Visszakaptunk egy mosolygós gyereket – lovas táborban nyaraltak a petősökHír | 2017.08.17.
Egy napot töltöttem a kis táborlakókkal, akikre kezdetben leginkább az öröm, az izgalom és a kíváncsiság volt jellemző. Aztán, ahogy teltek az órák ezen a forró, nyári napon a vértesboglári táborban lassan, de biztosan érezhetővé vált az önzetlen szeretet és az őszinte hála. Előbbi az önkéntes segítők felől, utóbbi pedig a gyerekek minden gesztusából. Igazi feltöltődés volt ez még kívülállóként is, szívnek és léleknek egyaránt.
Szoros a napirend a Pető Intézet növendékeinek nyári táborában. Reggeli után lovagolnak, fürdenek, ebéd után frizbifocit játszanak, aztán újra a medencében hűsölnek, uzsonnáznak, aztán még trambulinoznak, a vacsorát követően pedig levezetésképpen tábortűz mellett beszélgetnek. De, ahogy hallom, az előző napokban sem unatkoztak egy percig sem, hiszen a sport mellett volt részük kézműveskedésben, pólót batikoltak, rétest és langallót sütöttek, vagy éppen lovas kocsikáztak a legelőn.
„A Pető Intézet szülői közösségének összefogása, az önkéntes konduktor és civil segítők munkája és a Vérteslovas tábor vezetőségének támogatása kellett ahhoz, hogy ezeknek a sérült gyerekeknek színvonalas nyaralásuk legyen – mondja Domokos Zsolt, konduktor, kollégiumvezető. – Nekik ez nagy bátorságpróba, feszegetik a saját határaikat, megtapasztalhatnak speciális helyzeteket, miközben meg tudnak élni negatív és pozitív érzelmeket. Mindezt közösségben, csapatban, egymásra odafigyelve, egymáshoz alkalmazkodva. A mi konduktív pedagógiánk szempontjából kifejezetten előnyös a helyszín, hiszen rengeteg fizikai kihívás elé állítja a gyerekeket, akik szívesen kipróbálják még a legfélelmetesebb eszközöket is.
Itt motiváltan élik meg azt, hogy az élet bizony egyáltalán nem akadálymentes.
Sokat tanulnak, új dolgokat tapasztalnak, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az önbizalmuk erősödjön.” Magam is meghökkenek, ahogy a mozgássérült gyerekek (és vannak köztük súlyos, halmozottan sérült állapotban lévők is) teljes lelki nyugalomban ülnek Bence, az animátor ölébe és csúsznak le az óriáscsúszdán. Na persze miután a segítő felcipelte őket a lépcsőn. Attól sem ijednek meg, hogy érkezéskor pár pillanatra a víz alá merülnek. Mindannyian izgatottak és boldogok. „A gyerekek többsége már tavaly is itt volt, remélem, jövőre még többüknek is része lehet ebben az élményben. Ez egy magántábor, ahol mindenki önkéntesen végzi a segítő munkát, és nagyon jó látni, hogy még a legfiatalabb önkénteseink is visszatérnek ide, pedig ők már tudják, hogy ez a munka milyen fizikai és lelki megterheléssel jár” – mondja a táborvezető, Zsolt.
Az önkéntes segítők már visszajárnak
Közben szóba elegyedek néhány kísérővel, akik közül talán Dominika a legfiatalabb, de már visszatérő segítő. „Tavaly a kötelező ötven óra közmunkát töltöttem le itt, de annyira jól éreztem magam, hogy idén teljesen önként jöttem” – avat be a tizenhét éves Orosz Dominika, akinek nővére, Dorina konduktorhallgató, és szintén itt van. „Ezek a gyerekek olyan hálásak, minden kis segítséget mosollyal viszonoznak. Tavaly kicsit féltem, hogy fogom bírni ezt lelkileg, de egyáltalán nem volt gond, idén meg már barátok közé jöttem. Olyan jó érzés volt, hogy Nórika, akivel már tavaly egészen bizalmas kapcsolatba kerültem, kitörő örömmel fogadott. Az is megnyugtató tapasztalat volt, hogy a gyerekek személyisége ugyanaz maradt, de azért sokat ügyesedtek, fejlődtek egy év alatt” – tette hozzá Dominika.
Török Fatime idén érettségizett, és már régóta nem kérdés számára, hogy hol szeretne tovább tanulni. „Már hetedik óta álmom, hogy sérült gyerekekkel foglalkozzak. Egerben nőttem fel, a közelünkben volt egy intézmény, ahová sérült gyerekek jártak, és azóta érdekel, hogyan tudnak nekik segíteni, hogyan lehet őket fejleszteni. Óriási öröm volt, amikor egy ismerősön keresztül, aki kapcsolatban van a petős konduktorokkal, sikerült ide, a táborba önkéntesnek jelentkeznem, hiszen teljes testközelségből tapasztalhatom meg, milyen ez a munka.” Fatime a Pető Intézet konduktorképzésére adta be a jelentkezését, még nem tudja, de reméli, hogy sikerül bejutnia. Az az érzésem, hogy ha valaki, akkor ő igazán elhivatott a szakma iránt.
Szurkolunk, hogy felvegyék. „Tudod, még inkább úgy érzem, hogy köztük a helyem. Sokan mondják, hogy nem lennének erre képesek, és valóban sokszor kell a lelki erő, de amikor látom a tapasztalt konduktorok lelkesedését, szakmai hozzáértését, az sokkal erősebb motiváció, mint amennyire esetleg a mindennapos nehézségek kimerítenek. Nagyon jó látni, hogy a segítők mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek minél több eszközt, tevékenységet kipróbálhassanak, hogy az élményeken keresztül fejlődjenek. Azt hiszem, sokszor egy ilyen tábor talán hatékonyabb terápia is lehet, mint egy megszokott fejlesztő foglalkozás” – mondja Fatime, miközben Nórikával az asztal mellett most éppen azon szórakoznak, hogy a kislány milyen gyorsan issza ki a háromdecis palack tartalmát.
Közben a medencében Aux Matyi éppen úszásbemutatót tart, nagyon ügyesen szeli a vizet, főleg hátúszásban tehetséges. „Matyi nemrég az Európai Ifjúsági Sportnapokon, ahol a Pető Intézet negyedik alkalommal vett részt, bajnok lett 50 méter hátúszásban – hallom Zsolttól. A versenyen, ahol 25 európai ország képviseltette magát, a Pető növendékei most indultak először úszásban. Matyi az arany mellé még egy egészen előkelő negyedik helyet is magáénak tudhat, 25 méter gyorsban. – Sajnos pénzszűke miatt csak három-négyévente rendezik meg ezt a versenyt, pedig nagyon jó élmény, tapasztalat, megmérettetés a gyerekeknek.”
