Pörgős, jókedvű lány Mázló Tímea. Néha olyan gyorsan akar elmesélni valamint, hogy a jelnyelvi tolmács alig bírja követni. Ahogy Timi mondja: ő tömörít, a tolmács pedig megfejti, hogy mire gondolt.

Anélkül, hogy megkérném, a kezembe adja az ő világa kulcsát. Vizuális világ ez. A körülötte lévők minden rezzenésére, szemvillanására élesen figyel. S ugyanígy pillantásokkal, mozdulatokkal ad át rengeteg információt. Az életben és a színpadon egyaránt. Most is, miközben beszélgetünk.

A Hókirálynő címszerepét alakította tizenhárom évesen, és a siketeknek rendezett országos gyermekszínházi találkozón őt választották a legjobb lányszereplőnek. Ezt akarom csinálni – döbbent rá Timi, és gyorsan utánanézett, hogy él-e a világon siket színésznő. Nagyon is él: ő az amerikai Marlee Matlin, aki 1987-ben Oscar-díjat nyert. S aki aligha tud róla, hogy egy magyarországi diáklány, Mázló Tímea példaképe lett.

Hogy ő is szeretne-e Oscar-díjat kapni? Jót nevet, de azért bevallja, hogy ez az egyik álma. Kérdés persze, hogy esélye mikor lesz rá. Aztán elkomorodik, és válaszol: szerinte soha.

Csakhogy Tímea nem olyan lány, aki egykönnyen megfutamodik. Jelentkezni akart a Színművészeti Főiskolára is, s felmentést kért zenéből, éneklésből és hangképzésből. Hát... megkérdezik az Oktatási Minisztériumban – ígérték, és azóta sem reagáltak. Így aztán tanult ugyan színjátszást, de másutt: a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában, felsőfokú OKJ-s képzésen.

Pedig azért költözött Budapestre tizenhárom évvel ezelőtt, mert a főváros biztosan szerencsét hoz a színészi pályán. Ám igazán színvonalas, siketeknek való színjátszó csoportot nem talált. Szokás szerint kézbe vette a sorsát, és megalapította 2005-ben a Beszédes Kezek Kulturális és Oktatási Egyesületét (BEKE). Nem félt nagyot álmodni: legelső darabként a Rómeó és Júliát állította színre, egyszerre címszereplőként és rendezőként.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: NÉPSZABADSÁG ONLINE