„Már az óvodánál gond volt. Hiába megyeszékhely, ahol élünk, vidéken nincs túl sok választási lehetőség, oda szerettük volna beíratni, ahová a két idősebb testvére is jár. Erre kiküldtek egy hivatalos levelet, hogy autistát nem tudnak felvenni. Elfogadom, de miért nem voltak képesek legalább megbeszélni, hiszen évek oda járunk a nagyobbakkal” – meséli egy háromgyerekes édesanya, aki kéri, hogy a nevét inkább ne írjuk ki.

Mostanra tizenéves, autizmussal élő kisfiával végigjárta a hasonló helyzetben lévő családok számára fájdalmasan ismerős tortúrát: egyik nevelési intézmény eltanácsolta őket, más helyekről inkább ő hozta el a gyereket. „Volt, ahol egyszer csupa sár ruhájában üldögélve várt, mikor mentem érte. Mikor rákérdeztem a nevelőknél, az volt a válasz, hogy ’hát nem mondta’. Fel sem fogták, hogy ő nem tud ilyenért szólni” – mondta az asszony, aki azóta már egy civil szervezet tagjaként is próbál tenni az autizmussal élőkért.

Három elégtelen, mert ez így következetes

Így otthon maradt a gyerekkel, de az iskolás kor elérésével megint ugyanezekbe a problémákba futottak bele: nem találtak olyan helyet, ahol a gyerekre nemcsak vigyáznak, és tudják kezelni, de a fejlesztése is megoldott. Integrált iskolába nem merte járatni, féltette attól, hogy egy 25-30 fős osztályba kerüljön, mert „annyira kihasználható, naiv és jólelkű”. Ezért a kisfiú egy gyógypedagógiai intézménybe jár már négy éve, de megtorpant a fejlődése. „Pedig a teljes naprendszert hallás után tanulta meg a tévéből. De például az egyik tanártól egymás után három egyest kapott. Az elsőt még megértettem, de miért kell ugyanazért újra és újra büntetni, ha egyszer tényleg nem tud olvasni? A tanár viszont arra hivatkozott, hogy ő ezzel csak következetes volt” – mondta. „Miért is várunk mást, mikor az egész társadalom így áll hozzájuk? Nemrég az egyik nagy kereskedelmi tévé főműsoridőben futó sorozatában azzal poénkodtak, hogy ’ne egyél már úgy, mint egy autista’” – tette hozzá.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: HVG.HU