Egy magyar kutatócsoport a Samsunggal együttműködve egyedülálló dolgot hozott létre, amelynek segítségével a színtévesztők is úgy láthatják a színeket, mint a hétköznapi emberek, legalábbis a képernyőn.
A színtévesztés – ami nem összetévesztendő a színvaksággal – viszonylag sok embert érint: csak Európában a férfiak 8 százaléka, míg a nők 0,4 százaléka színtévesztő. Ez azt jelenti, hogy hazánkban körülbelül 400.000-en vannak, akik nem látják rendesen a világ színeit.
A Samsung SeeColors nevű kezdeményezése a dél-koreai vállalat 2013-ban indított Launching People nevű kampányába illeszkedik. Utóbbi célkitűzése, hogy az emberek a technológia segítségével kiteljesedhessenek és megvalósíthassák álmaikat, illetve az is, hogy valós társadalmi változásokat idézzen elő.
Mi a különbség színvakság és színtévesztés között?
A témával kapcsolatban a világ egyik legelismertebb szakértőjét, a Samsung kutatásában közreműködő Wenzel Klára professzort kerestük meg, hogy segítsen eligazodni az efféle látászavarok világában.
„Ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni színvakság és színtévesztés között, először néhány alapfogalmat kell tisztáznunk” – mondta Wenzel Klára. „A vörös-zöld színtévesztés nemhez kötött öröklődő látási rendellenesség, amely anyai ágon öröklődik, de többnyire a férfiaknál jelentkezik. A probléma akkor jön elő, ha a szemünk színérzékelő »rendszereiben« zavar támad.
A nappali látásunkat a szemfenéken, a retinán található 6,8 millió receptor, úgynevezett »csap« biztosítja. Ezek egy része a vörös (protos), másik része a zöld (deuteros), és egy harmadik része a kék (tritos) színre érzékeny. A háromféle receptor együttes működésének köszönhető színes látást trikromatikus látásnak nevezzük. Amit a köznyelv színtévesztésnek nevez, az az úgynevezett rendellenes színlátás (anomális trikromázia), ami akkor alakul ki, ha zavar támad valamelyik szín érzékelésében. Ennek megfelelően a protanomália a vörös, a deuteranomália a zöld, a tritanomália pedig a kék szín érzékelési zavarát jelöli. Ez a látászavar a férfiak 6 százalékát érinti.
Minden más esetet színvakságnak nevezünk. Ide tartozik, amikor a zöld- és vörös-érzékeny receptorok között nincs elegendő különbség, valamint a részleges színvakság, amikor a receptorok közül egy vagy több nem működik. A teljes színvakság (a csapok teljes hiánya) esetén pedig csak a szemben lévő pálcikák által biztosított, úgynevezett éjszakai látás segítségével tud az érintett tájékozódni. A színvaksággal összefüggő esetek a férfiak 2 százalékát érintik, a nőknél ez elenyészően ritka.”
Wenzel professzor 1980 óta foglalkozik a színtévesztés kutatásával. Eredetileg a BME mai Mechatronika tanszékének elődjén kezdtek egy színmérő műszer tervezésébe, amelynek lényege az volt, hogy a műszer ugyanúgy legyen képes érzékelni a színeket, mint az emberi szem.
„Ekkor jött az ötlet, hogy ha egy műszer fénydetektorát színszűrőkkel olyanná tudjuk tenni, mint a jó színlátású emberi szem, akkor talán egy színtévesztő színlátását is megjavíthatjuk hasonló módon” – magyarázta a szakember. „Igaz, hogy ezzel a színtévesztést nem lehet meggyógyítani, de jelentősen javítani lehet. Ez nagyon sok ember életét, karrierjét jobbá teheti, hiszen minden 12. férfi színtévesztő, és emiatt több mint 100 szakmában hátrányos helyzetben vannak. A színtévesztők nagy része fogyatékosnak érzi magát a színtévesztése miatt, és ez kisebbségi érzést vált ki belőlük.”
Képernyő által színesen
A kezdeti nehézségeket követően Wenzel Kláráéknak sikerült kifejlesztenie egy speciális, színlátást javító szemüveget, amely világszerte újdonságnak számított. Ennek eredményeként létrejött Colorlite nevű cégük, amelyen keresztül tovább finomították a színlátást felmérő teszteket és a színlátást javító szemüvegek technológiáját. Előbbi, az úgynevezett Colorlite-teszt képezi a Samsung okostelefonokon valamint QLED és SUHD televíziókon elérhető SeeColors applikáció alapját.
„Maga a teszt egy, a szemvizsgálatoknál ismert, úgynevezett Landolt-teszt ábráját mutatja meg” – fejtette ki Wenzel professzor. „Ez egy C-betű, amelynek »nyílása« minden lapon eltérő irányban áll, és amelyet az úgynevezett Ishihara-teszthez hasonló színes pöttyökből állítottunk össze. A jó színlátók az alig felismerhető ábrát is megfelelően látják, a színtévesztők viszont hamar megbuknak a teszten, a színvakok pedig már a legkönnyebb ábrát sem képesek érzékelni. A teszt elvégzése után a SeeColors applikáció áthangolja az okostévé színbeállításait olyanra, hogy tulajdonosának színtévesztését a lehető legjobban kompenzálja. Ettől kezdve a felhasználó a televízióján a színeket olyannak látja, mintha jó színlátó lenne.”