Nemrégiben, egy előadásán úgy fogalmazott: pszichológiai szempontból a legtöbb ember számára az önismeret a legkritikusabb terület - még annak ellenére is, hogy többségük épp az ellenkezőjét gondolja...

- Nos, valóban. Visszatérő szakmai tapasztalat, hogy a pszichológusokhoz forduló emberek egy része úgy érzi: ez a kérdés igazából mellékes, hiszen ők nagyjából tisztában is lennének magukkal és az életükkel. A fő problémájuk, mellyel épp szakemberhez fordulnak, biztosan nem ez - és így a krízis, amivel épp felkerestek, csakis az aktuális körülményeik számlájára írható. A gyakorlati tapasztalatok viszont már egész mást mutatnak.

... és miről tanúskodnak a pszichológusi tapasztalatok?

- Arról, hogy az alapos önismeretbe vetett hit a legtöbb embernél nem megalapozott. Az emberek többsége például a stabilnak vélt önértékelését rendre ideális körülményekre építi és ezekből is vezeti le. De ez a kép nem reális. Optimális körülmények között, amikor enyém a világ, amikor minden megy, mint a karikacsapás, a legtöbben igazából nem is kerülhetnek olyan helyzetbe, ami az önismeret valódi próbáját jelenthetné számukra.

Épp ezért elmondhatjuk: reális önismerete annak az embernek van, aki nagyjából sejti, reálisan fel tudja mérni, hogy különböző életterületeken, váratlan vagy előnytelen helyzetre, sőt krízishelyzetre miként reagálna. Akit nem lepne meg, hogy az adott helyzet mit hozna ki belőle. És ilyen emberből elenyészően kevés van - már ha van egyáltalán.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: HELLOKARRIER.HU