Egészségügyi alkalmasság munkavállalás eseténHír | Szakmai cikk | 2013.07.30.
A megváltozott munkaképességű emberek számára – a médiában manapság megjelenő egyes véleményekkel szemben – valós fogyatékosságra vagy egészségkárosodásra alapozva, a jogszabálynak megfelelően ítélik meg az illetékes orvosszakértői bizottságok a rehabilitálhatóságot és az EÁ, (vagy ÖEK) mértékét. A megváltozott munkaképességű emberek célcsoportjának létező egészségkárosodása vagy fogyatékossága van, amely az élet sok területén és kifejezetten a munkavégzésben gyakorta korlátozza munkavállalási kapacitását, képességeit, terhelhetőségét. A munkaadók számára ez a munkavállalási vagy foglalkoztathatósági korlátozottság a foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton válik valósággá.
A munkavállalóknak a munkára – a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 49. § alapján – foglalkozás-egészségügyi szempontból alkalmasnak kell bizonyulnia. A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, egészsége és testi épsége várhatóan nem károsodik a munkavégzés során, tevékenysége sem mások számára, sem utódaira nem jelent veszélyt. A munkaköri alkalmassági vizsgálatokat a foglalkozás-egészségügyi orvosnak kell elvégezni, ő dönt a munkavállaló alkalmasságáról, de ehhez számos esetben kiegészítő szakvizsgálatokra lehet szüksége.
Munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen megterhelést jelent és annak képes-e megfelelni.
A munkaköri alkalmassági vizsgálat lehet:
- előzetes (munkába lépés előtt)
- időszakos (a munkahelyi kockázattól függő gyakorisággal az egészségi állapot ellenőrzésére)
- soron kívül (rendkívüli esemény pl. 30 napot meghaladó keresőképtelenség, foglalkozási megbetegedés stb. kapcsán), valamint
- záró (rendeletileg meghatározott esetekben a munkaviszony megszűnésekor)
