Tavaly decemberben kevés médiafigyelmet kapott, pedig egy fontos reformfolyamat első szakaszának zárása történt Magyarországon: politikusok, intézeti dolgozók és fogyatékos emberek (intézeti lakók) jelenlétében szalagátvágásokra került sor országszerte.Lakóotthonok, lakócentrumok, vadonatúj házak lettek felavatva – hálás feladat politikusoknak, megkönnyebbülés a programokat vezető szakembereknek, de vajon mit jelent mindez azoknak a fogyatékos lakóknak, akik sokéves intézetben lakás után máshová költöznek majd?

Amit tudunk

Az 1990-es évek vége óta folyamatos szakmai és civil követelések után a Kormány 2012-ben az előző kormányok által – törvényellenesen – halogatott programba vágta a fejszéjét: egy 30 évre tervezett stratégia első lépéseként 6 nagy bentlakásos intézet bezárását kezdte el EU-s források bevonásával. Az, hogy a magyar állam végre belevágott ezen reformokba, valóban dicséretes – nem csupán nemzetközi és hazai jogszabályokat teljesít ezzel, de összhangban van környékbeli országok hasonló programjaival: jelenleg Észtországtól Csehországon és Belgiumon át Horvátországig több ország is intézeteket zár be, és azokat kisebb, vagy közösségi lakóformákkal pótolja.

A 660 értelmi fogyatékos, súlyosan-halmozottan fogyatékos és pszichiátriai ellátott életét befolyásoló, 2016-ban záruló program azonban kritikát is jócskán kapott: az új épületek túl nagyok, így kérdéses, hogy nem új intézetek épülnek-e (kisebb, közösségi jellegű vagy önálló lakások helyett); a lakóknak kevés beleszólásuk volt kialakításukba és a beruházások sok esetben indokolatlanul drágák voltak.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: ATASZJELENTI.BLOG.HU