Életünk majdnem egyharmadát alvással töltjük, ami azt jelenti, hogy egy 70 éves ember életének 23 évét ágyban párnák közt töltötte. Ez nem kis mennyiségű idő, és ennek megfelelően nagyobb figyelemre tarthat számot a jövőben.

Ha valaki nem lát, akkor vajon hogyan álmodik? Érdekes, hogy a vak emberek álmai is tartalmaznak képi elemeket, de csak abban az esetben, ha a látás elvesztése 7 éves kor után történt. A vakok álmai változó mértékben vizuálisak, dominálnak bennük a tapasztalataiknak megfelelő érzékszervi benyomások.

Az érzékszervi megoszlás az álmokban egyébként egy erős képi dominanciát mutat álmainkat nagyrészt képek alkotják, ezt követik a hangok (65%), majd ezután jön az összes többi: egyensúlyérzékelés (8%), hőérzékelés (4%), ízlelés, szaglás, tapintás szintén megjelenik az álmokban. Van azonban egy inger, amely szinte soha nem épül be az álomba, ez pedig a fájdalom. Ennek evolúciós jelentősége lehet: az álmunkban hozzánk érkeztő ingereket beépítjük álmunkba, és így nem ébredünk fel rájuk. Ha azonban nem ébrednénk fel a fájdalmas, veszélyt jelző ingerekre, hanem békésen álmodnánk tovább, nem biztos, hogy egészségesen megérnénk a szaporodóképes kort.

Álmunkban nem csak érzünk, hanem cselekszünk is, például beszélünk, méghozzá meglepően helyesen, ahhoz képest, hogy ennek nem vagyunk tudatában. Ez a beszéd (mármint amit álmodunk, hogy mondunk) ugyanis mind nyelvtanilag, mind jelentését, mind pragmatikai használatát tekintve helyes. Kétnyelvűek álmaikban mind a két nyelvet használhatják; ám a közvetlenül az alvás előtt használt nyelv gyakoribban jelenik meg az álmaikban.

Ellenben ha álmunkban tudatosan és hangosan beszélni tudnánk, valószínűleg mi lennénk a legunalmasabb beszélgetőpartnerek. Az álmok ismétlődő jellegének köszönhetően gyakorlatilag egész éjszaka egy témáról álmodunk. Ezért aztán mélyen hívő álomfejtőknek felesleges azon sajnálkozniuk, hogy tulajdonképpen csak a felébredés előtti utolsó REM szakaszbeli álomra emlékszünk, hisz a többi úgyis ahhoz hasonló témát követ.

Ha betegek álmait figyeljük meg, akkor esetenként ez fényt deríthet a betegséglényegére is. A szkizofrének álmai például csalódást keltőek lehetnek: ugyanis sokkal kevesebb bennük a bizarr elem, mint az egészséges emberekében. Ez annak köszönhető egyes szerzők szerint, hogy bizonyos szempontból a szkizofrének jobb logisztikusok lennének: jobban el tudják osztani a bizarrságot az ébrenlét és az álmodás között. Míg az egészséges ember a bizarr gondolatait éjszakára tartogatja, addig a szkizofrén nappal ugyanannyi bizarr gondolatot termel, mint éjszaka, álmodás közben. Tehát: a szkizofrének gondolatai összességében nem bizarrabbak, csak egyenletesebben vannak elosztva.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SZEMCSAPDA