Az előző részben láttuk, hogy a fogyatékossággal élők elsőre speciálisnak tűnő igényeiből mindannyiunk számára hasznos találmányok, újítások születnek, sok hozzátartozó pedig lelki gazdagodásról számol be. A fogyatékossággal élők azonban ennél aktívabban is képesek a közösségért tenni, és egészen alapvetően járulhattak hozzá ahhoz, hogy az emberiség ma épp ilyen legyen és egyáltalán rendelkezzen azokkal a vonásokkal, amelyeket alapvető emberi értékeknek tart.

3. Dolgozó, alkotó fogyatékosok

 A “fogyatékos ember = teher” mítosz egyik alapja, hogy a fogyatékosságot kiterjeszti az egész emberre, pontosabban az embert behelyettesíti egy mindenre kiterjedő fogyatékossággal: a mozgássérülttel hangosabban kell beszélni, a siket nem lehet túl okos, az értelmi fogyatékos a világon semmit nem tud, és általában egy fogyatékossággal élő nem lehet képes semmi hasznos dologra.

A legtöbb munkában azonban a fogyatékosság nélkül élők sem nyújtanak minden területen kiemelkedő teljesítményt, így a fogyatékossággal élők többsége is képes arra, hogy ezeket a munkákat elvégezze. Többnyire nem is akárhogy: Ahol több a megváltozott munkaképességű munkavállaló, ott kevesebb a hiányzás, a munkahelyi baleset, és lassabban cserélődnek az alkalmazottak. Ezek a dolgozók hűségesebbek a céghez, jobban megbecsülik a munkalehetőséget és hatékonyabban dolgoznak, miközben betanításuk és az esetleges átalakítások költségei minimálisak. 

Tovább a teljes cikkre

Forrás: DOWN BABA