"Hinni a könnyeknek - járulékcsökkentéssel a munkaerőhiány ellen?"Szakmai cikk | 2016.10.04.
Az utóbbi bő évben olyan helyzet alakult ki a magyar gazdaságban, melyért az előző negyedszázadban a gazdaságpolitikusok a fél karjukat odaadták volna: immár nem az a fő gond, hogy a munkanélküliség szintje magas, s nem is az, hogy a foglalkoztatás szintje alacsony - bár ami a kettő között van (a sem nem munkanélküliek, sem nem foglalkoztatottak tömege) egyáltalán nem elhanyagolható probléma. A fő gond immár a munkaerőhiány - hívja fel a figyelmet Németh György. A közgazdász-szociológus szerint a megoldást nem a járulékcsökkentés jelent.
Hogyan látják Magyarország, az EU és a globális gazdaság kilátásait a szakértők? Bankvezérek, vállalatvezetők és jegybankelnökök az unió kríziséről, a munkaerőhiányról és sok minden másról.
A gazdaságpolitikai kormányzatnak még az ősszel olyan javaslatokkal kell előállnia, melyek alkalmasak a gazdaság növekedését munkaerőoldalról korlátozó akadályok csökkentésére, ha lehetséges eltüntetésére. A nemzetgazdasági miniszter felvetette, hogy a járulékcsökkentés megoldás (vagy annak része) lehet, azonban óvott attól, hogy az államháztartás hosszú évek alatt normalizált helyzetét elhamarkodott lépéssel veszélyeztessék.
A járulékcsökkentés felvetését jól fogadták a vállalkozói érdekképviseletek, feltéve, ha azon a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó (SZHO) csökkentése értendő, s jól fogadták a munkavállalói érdekképviseletek is, melyek a munkavállalók járulékterheinek csökkentését, attól a nettó keresetek emelkedését várják. Bár e kettő szögesen ellentétes, eredményük ugyanaz lehet, ha a munkáltatók az SZHO csökkentését egészében a bruttó bér emelésére fordítják, de kérdés, hogy valóban így tennének-e. Zavaróan sokszor hallani ugyanis olyan okfejtést, miszerint a náluk maradó pénzt fejlesztésekre, beruházásokra stb. költenék, s a mindettől felpörgő termelésük lesz majd az, ami lehetővé teszi a béremelést.
Remélhetőleg a szakminiszter és a kormány gazdaságpolitikai szerepfelfogása nem az, hogy "diktál a beteg, írja a doktor", s nem is az, hogy adjunk, ha már annyira kérik, s ha a költségvetés viszonylag jó helyzete miatt adhatunk. (S ha adunk, persze azoknak a befolyásos csoportoknak adjunk, melyek politikai lojalitása így őrizhető vagy vásárolható meg.) Remélhetőleg azt is tudják, hogy mindig vannak olyanok, akiket egy konkrét gazdaságpolitikai lépés (beleértve az adócsökkentés elmaradását) hátrányosan érint, de nem szabad hinni a magukat megrövidítve érzők könnyeinek, ha így növelhető a gazdaság jövedelemtermelő képessége.
FORRÁS: PORTFOLIO.HU
