Az állandóan mosolygó Rozboráról mindenki azt mondja, hogy hihetetlenül könnyen teremt kapcsolatot, jó kedélyével másokat is motivál.

„Ott voltunk a vb-n, míg a többiek visszahúzódtak a sátrukba, András a parton mászkált, és mire odafordítom a fejemet, már azt látom hogy ölelgeti a háromszoros brazil világbajnokot. Ti ismeritek egymást? - kérdeztem. Igen. Úgy öt perce - válaszolta” – mesél egy jellemző történetet Rozboráról edzője, Pruzsina István. De a kajakedzések után is szívesen leül a gyerekek közé beszélgetni, míg társai összepakolnak és szó nélkül hazamennek.

A parakajakos is ezt erősíti meg, pillanatok alatt szóba elegyedik bárkivel, nem vár arra, hogy megszólítsák. Azt tapasztalja, hogy a fogyatékkal élők és az épek nem nagyon tudnak egymással mit kezdeni. Félnek egymáshoz közelíteni, és ez rengeteg frusztrációt okoz. De nem Rozborának, azt mondja, ő mindig megteszi a kezdő lépést, a második alkalommal pedig már senkit sem érdekel, hogy ő fogyatékkal élő, barátként fogadják. 

Ha furcsán is néznek rám elsőre, pár percen belül feloldódnak, a személyiségemmel hatok rájuk.

A Honvéd Hajógyári-szigeti csónakházában is az épekkel szokott készülni, jóban van a kajakos olimpiai bajnok Kovács Katalinnal, de barátjának tudhatja a kenus Vajda Attilát is, akivel időnként Szegeden együtt is edz.

„Nem vagyok példaképnek való, azért mert bajnok vagyok, egyszerűen csak hidat akarok képezni az épek és a fogyatékosok között, arra akarom rábírni a társaimat, hogy ne üldögéljenek otthon olyan indokkal, hogy minket bánt a világ, nekünk milyen rossz, mozduljanak ki, és éljenek” – beszél hitvallásáról.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SPORT GÉZA