Helyükre kerülő mozaikokHír | 2016.01.06.

Értelmi sérült kézművesek és alkotásaik a franciaországi Trosly-Breuil-ben – Van egy alig kétezer lelkes, kicsiny falu Észak-Franciaországban, az erdő szélén, Compiègne városától néhány kilométerre. Trosly-Breuil a neve. Ez az a település, ahol mintegy ötven évvel ezelőtt Jean Vanier és két értelmi fogyatékossággal élő fiú közösségéből megszületett a Bárka, és ahol ma már mintegy háromszáz értelmi sérült él kisebb közösségekben, ép segítőikkel együtt. Közülük sokan napjaik nagy részét egy kézműves műhelyben töltik, ahol többek között mozaikokat és kerámiákat készítenek, gyertyát öntenek, és szappant főznek, hogy aztán helyi kis üzletükben adják el a termékeiket.

Épp a Bárka műhelye felé tartunk. XI–XII. századi román stílusú kőtemplomok és zsalugáteres ablakú kőházak között haladunk, és az út mentén egy katonai temető hófehér sírkövei sorakoznak. 1918-ban az itteni erdőben álló vasúti kocsiban írták alá az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt. Nagy idők tanúja ez a vidék, és ebben a csendes kis faluban, Trosly-Breuil-ben ugyancsak valami történelmi van születőben.

Jean Vanier otthonától mindössze néhány utcányira található a Bárka közösség műhelye és üzlete. La boutique de l’artisanat – hirdeti franciául a kicsinyke bolt cégére. Csodaszép kézműves alkotások, aprólékos munkával kidolgozott mozaikok, tükrök, lámpák, betlehemek, dísztányérok, egyedi kerámiák, bögrék, csészék, tálak, kancsók, vázák, elegáns palackozású borok, finom illatú parfümök, faragott gyertyák, illatos szappanok, valódi nagymama lekvárjai, áfonya, málna, füge, fekete ribizli és eper ízek, valamint igazi termelői mézek várnak minket a polcokon. A bolt különlegessége nem annyira az, hogy minden kézzel készül, hanem sokkal inkább az, hogy a termékek mindegyike értelmi sérült emberek, a Bárka közösség tagjainak keze munkája.
Miután kilépett a haditengerészettől, és megszerezte a filozófia doktora fokozatot, Jean Vanier 1964-ben hozta létre a Bárka közösséget: kibérelt egy elhagyatott házat az észak-franciaországi faluban, és egy intézetből magához vett két értelmi fogyatékossággal élő fiút, akikről lemondtak a szüleik. Attól kezdve együtt éltek, és a Bárka az évek során egyre növekedett. Napjainkban közel százötven közössége működik a világ csaknem negyven országában, és az egyes közösségekben mint­egy családként élnek együtt a fogyatékossággal élők és ép segítőik, mindenüket megosztva egymással. Vannak, akik mind mentálisan, mind fizikálisan sérültek, sokan járni és beszélni sem tudnak, olykor még egyedül enni sem. Teréz anya, Roger Schütz, a dalai láma és Desmond Tutu után 2015-ben Jean Vanier vehette át a vallási Nobel-díjként emlegetett, 1,7 millió dollárral járó Templeton-díjat, amelynek teljes összegét értelmi sérültek támogatására fordítja. Jean Vanier filozófiája szerint a közösség a valahova tartozás helye, ahol minden ember a maga teljességében tud növekedni, és ahol ki-ki megtanulja, hogyan szeresse a többieket. A szeretet azt jelenti, hogy felismerjük: a másik ember is értékes, fontos, különleges, s ha valóban ilyennek látjuk őt, átváltozik, és vele együtt mi is átváltozunk. A közösség tehát a változás, a gyógyulás helye. Ott lenni a másikkal – ez a Bárka lényege. Ebben a közösségben a legkiszolgáltatottabbak állnak a középpontban, ám Jean Vanier szerint épp ők azok, akik igazán emberré tesznek minket, és elvezetnek bennünket Istenhez. Felismerték ezt azok a segítők is, akik szerte a világból azért érkeztek a közösségbe, hogy gondját viseljék a sérülteknek.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: ÚJ EMBER