Magyarországon nagyjából 16 ezer fogyatékos ember, és 8 ezer pszichiátriai beteg él bentlakásos intézményben. Egy intézményben átlagosan 130 ember lakik együtt, de van olyan pszichiátriai intézet is, ahol több mint 700-an zsúfolódnak össze. Többségük itt éli le szinte az egész életét. (Ebben a korábbi cikkünkben részletesen olvashat arról, hogy milyen is a világtól elzárt, nagy létszámú intézetekbe kényszerített fogyatékosok élete, és miért jóval emberségesebb velük szemben, ha lakóotthonokban élhetnek - vagy lakásokban, mint bárki más.)

Már 1998-ban törvény született arról, hogy a fogyatékosokat csupán ellátandó betegnek tekintő, fehér köpenyes szemléletnek és a börtönökhöz hasonló elzárásnak véget kell vetni, a cél az integráció. Meghatározták, hogy a fogyatékosoknak tartós bentlakást biztosító intézményeket át kell alakítani úgy, hogy ellátásuk lehetőleg kis létszámban, és az ép emberek között történjen. A megálmodott lakóotthonokban - vagy egyszerű lakásokban - nem csak az a jó, hogy nem lakik együtt több száz fogyatékos, hanem az is, hogy városokban vannak, ahol a lakók segítséggel, de önmagukat ellátva élnek az épek közvetlen közelében. A lakók fejlesztő foglalkozásokon vesznek részt, és ha tudnak, munkát vállalnak, miközben családjukhoz is közel élhetnek. A folyamatot kitagolásnak nevezték el.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: ORIGO