Napfénytől elzárt, örömtelen hely, ahol önmagukról nem tudó emberek kóvályognak, kiképzőtiszt keménységű ápolók gyűrűjében - sokan így gondolnak a fogyatékos embereket elzáró tömegintézményekre. Még a Rákosi-korszakban kezdték el ezeknek a nagy létszámú rászorulót befogadni képes helyeknek a kialakítását, eldugott bérkaszárnyák, kastélyok lefoglalásával. Akkor a cél világos volt: a fogyatékosok ne legyenek szem előtt. A puszták félkegyelmű lakóivá degradált emberek pedig évtizedekig rettenetes körülmények közt, zsúfolt szobákban, az empátia hiányával küzdve - és elfelejtve - tengődtek. Ma Magyarországon körülbelül 15 ezer fogyatékos él efféle intézményekben, átlagosan százharmincan egy otthonban, de olyan hely is akad, ahol 700 embert zsúfoltak össze.
Szakmai fórumokon hatalmas indulatokat váltott ki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által társadalmi vitára bocsátott stratégia, ami 30 éves időtávlatban, azaz csak 2041-ig kívánja megoldani az ilyen tömegintézmények bezárását, a fogyatékosok méltó elhelyezését. Azt a minisztériumi anyag is elismeri: a jelenleg működő intézeteket fel kell számolni, élhetőbb teret kell teremteni a fogyatékos embereknek, nem szabad őket kizárni a társadalomból. Jutna minderre némi pénz is, közel 14 milliárd forint, az európai fejlesztési forrásokból. Csakhogy ez az összeg nem áll korlátlan ideig rendelkezésre, ezért a legfontosabb, hogy a tervezgetés helyett mihamarabb valami konkrétum jöjjön létre. Első lépésben, 2013-ig 1500 főt kell kiköltöztetni az intézetekből, és lakhatást biztosítani számukra. Ez olyan lakóotthonok kialakítását jelentheti, ahol 10-12 fogyatékos ember él együtt, megfelelő ápoló-gondozói felügyelet mellett. Szabadságukban korlátozva nincsenek, vagyis dolgozhatnak, saját programokat szervezhetnek maguknak, miközben megfelelő, személyközpontú fejlesztési programban vesznek részt.
A másik lehetséges út az úgynevezett támogatott lakhatás lehet, ami még nagyobb szabadságot biztosít a fogyatékkal élők számára. Itt ugyanis olyan lakásban élhetnek, melyet az önkormányzattól bérelnek, teljesen önállóan. Maguk osztják be idejüket, pénzüket, maguk döntik el, mikor mit csináljanak: munkát keresnek, élik a hétköznapjaikat, mint bárki más, csak kapnak hozzá némi segítséget. Ezt az önállóságot komoly, 120 órás képzés előzi meg, ahol elméleti és gyakorlati feladatok során szakértők mérik fel, ki mennyire tud gondoskodni magáról, miként alkalmazkodik a mindennapok teremtette váratlan szituációkhoz. A gyakorlatok során olyan problémákra kell választ adni, mint például hogy kit kell hívni, ha kigyullad a konyha, vagy éppen hogy kell kitölteni egy adóbevallást.
Tapolcán már elindult az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) KULCSprogramja, három fiatal férfi költözött a lesencetomaji intézetből saját lakásba. "Büszkén jelentjük, a srácok jól vannak, élvezik az önállóságot, a nyugalmat, a nyarat, a jó időt!" - olvasható a szövetség blogján. A három férfi természetesen nincs teljesen magára hagyva, segítőik bármikor, ha hívják őket, igyekeznek megtalálni a megoldást a felmerült problémákra. A tapolcai sikerek után jelenleg Budapesten is folyik képzés, 11 érdeklődő vesz részt a tanfolyamon, de csak hárman kerülhetnek be a támogatott lakhatási programba. Igaz, nem mindegyikőjük célja az elköltözés, néhányan egyszerűen csak "szeretnének többet tudni" a kinti világ szabályairól. Az ilyen megoldások eredményesek is, hasznosak is, egyetlen problémájuk, hogy kicsit lassan haladnak.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MEOSZ.HU