Az értelmi fogyatékossággal élő sportolók küzdelmei és eredményei példát adnak – írják a pályázatukban. Hogyan lehet ezt leképezni a tréningen és a munkahelyi környezetben?

Voith Petra (VT): Példákon keresztül. A tréning résztvevői főként sport, de esetenként kapcsolódó kulturális programjainkon találkozhatnak velük. Pár óra alatt kiderül, hogy sportolóink milyen nagy eredményeket érnek el, mekkora erőfeszítéssel. A résztvevők ráébredhetnek az előttük álló lehetőségekre.

Nagyon óvatosak bántok a bemutatkozással. Te mész ki első körben az érdeklődő intézményekhez, beszélsz a programról, először csak fényképeket, videókat mutatsz a sportolókról. Miért nem kísér el egy tapasztalati szakértő, vagyis fogyatékossággal élő személy?

VP: Tudjuk, hogy másként is lehetne csinálni, de a tapasztalat azt mutatja, érdemes lassan, fokozatosan haladni. Az ismerethiány, az, hogy a fogyatékossággal élő emberek sajnos nincsenek, vagy alig vannak jelen hétköznapjainkban, megkívánja, hogy először ismerkedjünk a témával. Így mire eljön a pillanat, a valódi együtt töltött idő, már oldott, barátságos, elfogadó a hangulat.

Milyen a hangulat a sportversenyeken?

VP: Mint minden versenyen, itt is van feszültség, izgalom, de emellett mindenfelé boldog arcokat látok. Számomra első pillanattól kezdve meglepő volt, sportolóink mennyire tudnak örülni a legkisebb dolgoknak is.

Mi az oka ennek a jókedvnek? Tapasztalatom szerint nem jobb a hangulat a fogyatékossággal élők körében, mint máshol.

VP: Ők sportolnak egy összetartó közösségben; ez és a rendszeres mozgás, a célok, eredmények sok pozitív változást hoznak az életükbe, innen is fakad a jókedvük.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL