Ha már ezt a sorsot kaptam...Hír | 2015.11.23.
Ő a bizonyság arra, hogy látássérültként is lehet teljes, értelmes életet élni. Maxi 7 hónapra született, ezért inkubátorba került, és az ott alkalmazott oxigénterápia miatt megsérültek szemretinájának az erei. Sikertelen műtétek után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog látni. Maximilian így semmilyen látásélménnyel, látásemlékkel nem rendelkezik.
zülei a kezdetektől látó közegben nevelték és arra törekedtek, hogy képes legyen elfogadni a helyzetét és minél önállóbbá tudjon válni.
Volt egy nagyon művelt nagymamája, aki sokat mesélt neki, gyakran kirándultak, hajókáztak. Tőle tanult meg 4 éves korára Braille-írással olvasni, és az olvasás azóta is az egyik szenvedélye.
Maxinak kitűnő hallása van, 5 éves kora óta zongorázik, Gulyás Eminél kezdte a tanulást, és bár évekig nem tudott kedves tanáráról, hála az internetnek, pár éve újra rátalált. Azóta is rendszeresen tartják a kapcsolatot.
Az általános iskolát a Vakodában (Vakok Általános Iskolája) végezte, ott is folytatta zenei tanulmányait.
„ Nyolc évig volt méltán tisztelt és megbecsült zongoratanárom Magyar Csaba tanár úr, akit, ha mondhatom így, afféle bizalmi barátként is számon tartok és rendkívül hálás vagyok neki azóta is töretlen érdeklődéséért. Sajnos, mióta elballagtam az általános iskolából, nagyon kevésszer volt lehetőségünk találkozni, pedig ő volt az, akinek szinte a legtöbbet köszönhetem zenei fejlődésem terén. Az ő szárnyai alatt nagyon sok zenei versenyen szereztem első díjat.
Ballagásom óta persze ez a fajta lelkesedésem is alábbhagyott, mi több, ki is léptem a klasszikus zene világából, öt éve már csak könnyűzenét játszom. Főképp bárzenét és jazzt.
Forrás: C36
