Ha létezik pokol, egy részét átéltemHír | 2013.02.24.

Ma Kanadában házvezetőnő a 92-es olimpiai bajnok női kajaknégyes tagja, Czigány Kinga. Előbb jött a lelki baj, sérült lett és depressziós. Két gyereket nevel, paralimpikonoknak segít, megtalálta élete értelmét.

Alig volt húszéves Czigány Kinga, amikor már olimpiai bajnok lett, vagyis elérte az elérhető legnagyobb sikert, amiért sportolni kezdett. Nemcsak a barcelonai olimpián győztes női kajaknégyesnek, hanem az egész válogatottnak is a legfiatalabb tagja volt. Rajta kívül Kőbán Rita, Mészáros Erika és Dónusz Éva ült a hajóban.

A győri versenyző fiatalon a csúcson volt, tehetségét látva a Honvéd és az Újpest összeveszett rajta, előbbi nem akart utóbbinak átigazolási díjat fizetni.

Villámkarrierjét tükrözi, 1993-ban egyéniben már ő képviselte a magyar színeket a vb-n, őt választották az év legjobb kajakosának. Pedig az olimpia után elhagyta Fábiánné Rozsnyói Katalin műhelyét. Világbajnoki aranyat sohasem szerzett, a 96-os olimpia nem sikerült jól neki, 1998-ban visszavonult. A szegedi világbajnokságon még indulni akart, de a gerince már nem engedte.

„Nem hiszem, hogy nekem olyan sok szép év lett volna akkor hátra, míg a fájdalom rendre kiújuló volt. Úgy gondolom, a fizikai bajt mindig megelőzi valamilyen lelki baj, így visszagondolva, lehet, hogy nálam is így történt. Nincs azonban értelme a múlton keseregni, mert változtatni nem tudunk rajta, olyan szép volt így is a pályafutásom. Minden csodálatom Kovács Katié, aki ennyi idősen még mindig bírja a tempót, nekem lényegesen kevesebb adatott meg. Mások, kívülállók gondolkodhatnak rajta, lehettem volna többszörös bajnok is, de a múlt épp úgy jó, ahogy elfogadjuk. Nem hiszem, hogy attól boldogabb lennék, ha lenne még két olimpiai aranyam a vitrinemben. Nem szoktam feltenni a kérdést magamnak, mi lett volna, ha még tovább folytatom Kati néni csoportjában, aki egyébként egy fantasztikus edző. Akkor persze nem így gondoltam, de most már határozottan ez a véleményem róla. A kívülállók a fájdalmat nem érezték, velem ellentétben, és ha összeszorítottam a fogam, attól sem lett elviselhetőbb. A kezem állandó zsibbadására ugyanúgy emlékszem, mint a sikerekre, mert az is végigkísérte a pályámat. De ugye nem fogunk most a múlton keseregni?” – zárta la egy kérdéssel a múltidézést a napokban negyvenegyedik születésnapját ünneplő Czigány.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: SPORT GÉZA