Ha a buszon ülve fejben összerakom a prezit, az munkaidő vagy nem?Szakmai cikk | 2016.11.05.
Munkaórák. Kimeríthetetlen témája mind a munkavállalói mind a munkáltatói oldalnak, rendszerint a mennyiségén és tartamán lehet (és szoktak) polemizálni. Mindkét fél nagyságrendileg hasonló mennyiségű és súlyú érvet tud felhozni saját maga igazának elfogadtatására. De mi is egyáltalán a munkaóra? Mérhető vagy sem? Lehet egyáltalán pontos adatokat kapni a ledolgozott munkaidőről? Ahogy ezekre a kérdésekre választ keresünk egyre több aspektus és egyre több kérdés körvonalazódik, egyre több válasszal.
Definíciós probléma
Mi is a munkaidő valójában? A 2003/88/EK irányelv szerint: „munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően”.
Az előbbi definíció azt engedi feltételezni, hogy fogalom tekintetében több teendő nincs, egyszerű és könnyen értelmezhető dologról van szó. Az esetek jó részében ez igaz, de léteznek olyan, méretüket tekintve nem negligálható szektorai a munkaerőpiacnak, melyek ebbe a keretbe nem, vagy csak nehezen férnek bele. Tipikus példái ennek a kreativitást, elméleti tudást igénylő és művészeti munkakörök, ahol a munkaidő kezdete és vége elég elasztikus gátjai a munkavégzésnek.
Elég arra gondolni, hogy ha a buszon vagy a dugóban ülve egy másnapi prezentációt az ember „fejben összerak” máris munkát végzett, mert másnap rövid idő alatt összeáll a prezentáció, hiszen a felépítése már megvan. Másként fogalmazva az olyan munkaköröket sorolnám ide, melyek nem kötődnek szorosan munkahelyhez. Ebből kifolyólag jól mérhetőek az ipari, termelő szektor munkakörei, ahol az eszköz használata meghatározza a munkaidő tartamát is. Ha viszont valaki a kreativitását, elméjét használja munkaeszközül, a munkaidő határai egyre inkább elmosódnak. Ha viszont nincs éles határa munkavégzésnek, létezik egy kvázi „szürke szektor” ami mérésen kívül van, szigorúan véve nem definiálható munkaidőként, így kérdésessé válik a maximum meghatározása, a munkaerő mennyiségének tervezése, kimutathatósága. Szintén a kimutathatóság ellen dolgozik az önfoglalkoztatás is, hiszen egy egyéni vállalkozó vagy cégtulajdonos saját munkaideje nincs nyilvántartva.
FORRÁS: HRPORTAL.HU
