Ez nemcsak azt jelenti, hogy a laboratóriumi körülmények között növesztett embrionális őssejtek a retinában fényérzékelő (fotoreceptor) sejtekké fejlődnek, hanem azt is, hogy e sejtek kapcsolatot tudnak teremteni a látóidegrostokkal. Utóbbiak továbbítják a vizuális információt az agy felé. A vakságot őssejtbeültetéssel kezelni nem új gondolat, hiszen az első emberi, kísérletes beavatkozásokról a Lancet c. szaklapban már 2010-ben lehetett olvasni.

Az elmúlt években jelentősen előrehaladtak az embrionális őssejtek szemészeti beültetésével össze függő kutatások, de nem volt még egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek az őssejtek beültetés után ténylegesen fényérzékelő sejtekké (fotoreceptorokká) alakulnak. (Olyanra már volt példa, hogy fotoreceptorokat tápláló sejteket ültettek át emberi szembe. Ez azonban nem elégséges, ha valamennyi fényérzékelő sejt elpusztult.)

Az embrionális őssejtek beültetéséhez és majdan az emberi alkalmazáshoz olyan sejtek szükségesek, amelyek a fejlődés optimális stádiumában vannak. Tehát már fotoreceptor sejtek, de még éretlenek. Ez kb. 24 napos in vitro (laboratóriumi) fejlődés után következik be. Ez látszik jelenleg a legkedvezőbb pillanatnak, ahonnan az őssejtek immár a szembe átültetve egészséges, funkcionáló fotoreceptor sejtekké alakulnak. Az újdonság, hogy a londoni kutatók most kifejlesztettek egy speciális gélt, ami a szem retináját utánzó közeg, és amiben az őssejtek képesek ezt a kívánatos stádiumot elérni.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL