— Az emberek többsége sajnálja vagy lenézi a hallássérült embereket, mi mégis teljes értékű életet élünk — árulta el a szolnoki Rogoz Borika és párja, Laci. — Négy éve ismerkedtünk meg interneten keresztül, azóta együtt vagyunk. Igaz, a napjaink néhány hónapja másképp telnek, mint korábban. Május legelejére ugyanis kisbabát várunk. A pici ajándékként érkezett az életünkbe, későbbre terveztük a családalapítást, de mindketten nagyon megörültünk, hogy egy kis élet növekszik a pocakomban — simogatta meg egyre kerekedő hasát Borika. — Nálunk a családalapítás nagy öröm, mivel Laci már idősebb, harmincöt esztendős, én meg annak örülök, hogy ilyen fiatalon, huszonhárom évesen már anyuka leszek.

A fiatal pár mindkét tagja hallásproblémával született, ők azonban bíznak abban, hogy gyermekük egészségesen látja meg a napvilágot.

— Az orvosok ez idáig mindent rendben találtak, nincs semmi probléma a picivel — árulta el a kismama, aki ha nem értettük pontosan, mit is mond, készséggel elismételt egy-egy szót. — Nem szeretnénk, ha a gyermekünk hallássérültként születne. Nem részesülök különleges bánásmódban a terhesgondozás során, hiszen eddig szerencsére minden rendben zajlott. Eleinte is csak ritkán voltak rosszulléteim, sok vitamint eszem. Kicsit félek azonban a szüléstől, mivel ez az első terhességem, de majd túl leszek rajta. Apás szülést tervezünk — árulta el.

Borika már látta ultrahangon kisbabáját, de párja, Laci még nem. — Nem tudjuk még, hogy kisfiunk vagy kislányunk lesz, a lényeg, hogy egészséges legyen — vette át a szót Laci. — Neveken még nem gondolkoztunk, de mindenképp két keresztnevet szeretnénk adni a picinek. Sokan kérdezik, hogyan neveljük majd hallássérültként a gyermekünket. Erre mindig csak azt válaszolom, hogy ugyanúgy, ahogyan a többi szülő is. Megtanítjuk azonban majd jelbeszédre is, hogy jobban megértsen minket. Ez a kettőnk felelőssége — jegyezte meg.

A fiatal párt támogatják a családtagok és az ismerősök is.
— A szüleim, nagyszüleim és a dédimamám és Laci anyukája, testvére is nagyon örült a hírnek, hogy új taggal bővül a családunk. A picinek már vásároltunk pár holmit, már csak babakocsi hiányzik, azt kell még megvennünk. Másfél szobás lakásban lakunk, de később szeretnénk nagyobbra cserélni. Egyelőre az ágyunk mellé helyezzük a babaágyat, a közelünkben alszik majd a pici gyermekünk. Hogy szeretnénk-e később még másik gyermeket is? Először is egyet szeretnénk. Később majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő — mondta.

 — Akadnak, akik zavarba jönnek vagy furcsán néznek ránk, amikor elkezdünk jelbeszéddel kommunikálni — számolt be Laci. — Előfordult, hogy ki is nevettek. Bár nem sokaknak jut eszébe, a jelbeszédnek vannak előnyei is. Nagy távolságokról, kiabálás nélkül is megértjük egymást — mondta mosolyogva. — Nem vállalnánk egy műtét kockázatát, elfogadtuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Hogy mi a legnagyobb nehézség számunkra? Nem tudok ilyet mondani. Együtt bármilyen nehézséget legyőzünk. 

Más fiatalokhoz hasonlóan élnek

— Szenvedélyes minigolfozók vagyunk, de kedveljük a focit és imádunk horgászni is. A sportnak köszönhetően sok barátra tettünk szert, hallókra és hallássérültekre egyaránt. Alapvetően szeretjük a társaságot, ugyanúgy, mint sok más halló ember is — jegyezte meg Bathó László, a leendő apuka. —  Nagyon szeretünk zenét hallgatni és táncolni. Bár Borika szinte egyáltalán nem hallja a dalokat, a dob ütemét érzi.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SZOLJON.HU