Gimely, a rohamjelző kutyaHír | 2015.11.28.

Gimely speciálisan képzett rohamjelző kutya, epilepsziás gazdájának állandó társa, segítője. Csapó Évával beszélgettünk mindennapjaikról és hobbijukról, az agilityről.

Honnan értesültél az epilepszia­-rohamjelző kutyákról, és hogyan kerültél kapcsolatba a kiképző szervezettel? 
A tévében láttam, hogy az Egyesült Államokban már alkalmaznak ilyen speciálisan képzett kutyákat. Ekkor kezdtem el keresgélni itthon az interneten, valamint az állatkereskedés­ és állatfelszerelés boltokban érdeklődtem.
A Kutyával az Emberért Alapítványra az interneten találtam rá. Kitöltöttem a kérdőívet, írtam egy levelet, hogy szeretnék ilyen kutyát, mert nagyon nagy szükségem lenne rá.
Gimely már egészen fiatalon hozzád került. Milyen volt egy speciális képzést igénylő kutyát felnevelni?
Az epilepszia-­roham­jelző kutyát, Gimelyt én 2 hónaposan kaptam meg, s együtt tanultunk mindent Belényi Bea kiképző segítsége és instrukciói alapján. Nem kész kutyát adnak, ha epilepszia-­rohamjelző kutyáról van szó. Itt fontos, hogy a gazda és a kutya a kezdetektől fogva teljesen összeszokjon. Ezért nem is nyúlhat a kutyához senki más a gazdán kívül. Ha ez véletlenül mégis előfordul, akkor Gimely 3 napig nem jelez utána, annyira megzavarja.  
Könnyű volt az összeszokás, bár néha nekünk is voltak nehezebb időszakaink. Nehezebb leckék. Szerencsére nagyon hamar jelzett, saját magától. Ez még jobban összerázott minket.
 
Mi mindenben változtatta meg az életed Gimely? Volt már előtte kutyád?
Mikor megkaptam Gimelyt, kénytelen lettem kimenni a lakásból. Előtte már ez is nagyon nehéz volt számomra. Utána már könyebb lett, nem problémamentes, csak akkor már nem magamra kellett figyelni elsősorban. Volt kutyám, de Gimely lakásban nem.
 
Blogot is vezetsz mindennapjaitokról, élményeitekről. Milyenek a visszajelzések?
A Gimely, a rohamjelző kutya című blogot azért kezdtem el, hogy hátha más epilepsziás is meglátja ebben a "megoldást". Másik oldala pedig, hogy az egészségesek megértsék, mi sem vagyunk annyira mások. A visszajelzések érdekesek és jók. Sokan írták, hogy ez nagyon jó, s eseteg az ő kutyájuk is másképp viselkedik roham előtt. Viszont ha felhozom egy hivatalos jelzőkutya előnyeit, akkor sajnos meghátrálnak. A legtöbbször sajnos az a kifogás, hogy kiderülne, az illető epilepsziás. S valljuk be, a mai világban ezt még mindig titkolni kell... Ez nagyon nagy baj!
Idén nyáron elkezdtetek agility­foglalkozásokra járni. Honnan jött az ötlet?
Az agility foglalkozást a segítőkutya vizsga után kezdtük el. A kiképzőnk ajánlotta. Ez a sport segíti még jobban az összehangolódást, levezetni az energiát, valamint Gimely feszültségét. Emelett nagyon élvezzük. :)
 
Előfordult már, hogy Gimely éppen a pályán jelzett Neked?
A pályán Gimely még jobban rám koncentrál, így én előre sem tudom küldeni, mint a többiek a kutyájukat. Tehát olyankor még jobban figyel és ha úgy érzi, előbb nem fogad szót, majd elém áll és ugat, megállít. Ebből már tudom, hogy le kell mennünk a pályáról. 
 
Ha valaki szeretne többet megtudni rólatok vagy az epilepszia­-rohamjelző kutyákról, hol léphetnek Veletek kapcsolatba?
Bárki aki érdeklődik, nekem az artie@citromail.hu címre tud írni. Vagy szintén jó dolog, a kiképzővel, Belényi Beával felvenni a kapcsolatot. A Kutyával az Emberért Alapítvány is tud felvilágosítást adni. 
Végszónak annyit szeretnék hozzátenni, bárki aki ilyen segítőkutyát szeretne, ne a megváltást, problémamentességet várja. Csupán egy kis segítség, a kezdő löket a külvilágba lépésbe. Ami viszont idővel átalakulhat egy intenzív, erős kapcsolattá, ahol előre is jelezhet rohamot a kutya, hiszen az sosem 100%, hogy jelezni fog, de a pakliban benne mindig benne van a piros ász.