FRISS EURÓPA-BAJNOKKÉNT UTAZIK RIÓBA | 2016.07.09.

Az idén május 17-22. között Casale Monferratoban rendezett IWAS Európa-bajnokságon, Hajmási Éva tőrvívóként egyéniben Európa-bajnoki aranyérmet nyert és így indulási jogot szerezett a riói paralimpiára.

Az Európa-bajnoknő több sportágat is űzött, mielőtt vívó lett. Balesete előtt karatézott az épek között, ráadásul nem is akárhogyan. Majd már parasportolóként vívott, aztán ülőröplabdázott, majd végül kerekesszékes vívó lett belőle.

Éva egyébként egy baleset következtében bal lábát térd felett elvesztette. Nagymamája keresett számára sportolási lehetőséget, és több sportág kipróbálását követően így lett kerekesszékes vívó. De a többit mesélje el ő maga.

Következik paralimpiai kvótásokat bemutató sorozatunk 9. része. Hajmási Évával Zana Anita beszélgetett.

Zana Anita: A sport, hogy jött az életedbe?

Hajmási Éva: A sportpályafutásomat karatéval kezdtem gyerekkoromban, amit aztán 10 évig versenyszerűen űztem. Legnagyobb eredményem a 2001-es Stílus Európa-bajnokságon elért ezüstérmem volt, Kumitében.

ZA: Parasportolóként hogyan kezdted a sportolást?

HÉ: Közvetlen a balesetem után nem gondoltam a sportra, elsődleges szempont a mihamarabbi felépülésem, a műláb használatának elsajátítása, és a megfelelő munkakör megtalálása volt. Egyébként a sportolási lehetőségekkel sem voltam tisztában, azt hittem, hogy ilyen állapotban beszűkültek lennének a lehetőségek, és nem lenne olyan, mint régen.

Nagymamám viszont már amikor még a rehabilitációs intézetben voltam, körbejárta az ügyet, érdeklődött több helyen, hogy mik a lehetőségek. Szekeres Pállal is felvette a kapcsolatot, aki meglátogatott a Rehabilitációs Központban, és beszámolt a parasportolási lehetőségekről. Megadta az edzője, Beliczay Sándor telefonszámát, hogy, ha gondolom, keressem fel, és nézzek meg egy vívóedzést. Amikor már megkaptam a műlábat, mankó nélkül tudtam közlekedni, és munkába is álltam egy budai szálloda recepcióján. Felhívtam Sanyi bácsit, így jutottam el a Törekvésbe. Megnéztem életem első parasporját, a vívást, egyből megtetszett az egész légkör, a közösség, az edzőm, akinek azóta is sok mindent köszönhetek! Már az első percben nagyon pozitív volt számomra, hogy az épek a kerekesszékes vívókkal integráltan edzenek, és hogy minden porcikámat megmozgatja ez a sport. Vívni kezdtem elsőként balesetem után.

ZA: Aztán jött az ülőröplabda, de mégis a vívást választottad…

HÉ: Kis idő elteltével elindult a női ülőröplabda is, pont a Törekvésben, így alapító tagként elsők között próbálhattam ki ezt a sportot is. A röpiben elsőre az volt a szimpatikus hogy, sok sorstárssal ismerkedhettem meg, mivel akkor friss volt a sérülésem, nagyon nyitott voltam mindenre, ami ezzel az állapottal kapcsolatos, vártam, hogy találkozzak hasonló helyzetben élőkkel. Több versenyen indultam a lányokkal, többnyire hazai bajnokságokon, és a 2011-es Eb-n is. Mivel akkoriban dolgoztam, de a sport kezdett központi dolog lenni az életemben, már nehéz volt összeegyeztetni a vívást, a röpiedzéseket és felkészülést, emellett fontos volt az is, hogy válogatott szinten csak egy sportágat lehet űzni. Így választanom kellett, hogy mit szeretnék százszázalékosan csinálni; a vívás maradt. Azért a mai napig szeretem az ülőröpit is, szuper csapatsport, ha tehetem, néha beülök a fiúkhoz, akik kedden a Törekvésbe járnak edzeni.

ZA: Egyéni Európa-bajnok lettél tőrben. Mit jelent ez neked? Számítottál arra, hogy a kontinensviadal végén aranyérmet akasztanak a nyakadba?

HÉ: Nekem legnagyobb visszaigazolást jelenti az, hogy az első lettem! Egyéniben még sosem álltam a dobogó legfelső fokára, világversenyeken, és, hogy ez egy Eb-n valósult meg, az egy fantasztikus pillanata volt az életemnek! A tőrcsappal is szuper egységet alkotunk (Dani Gyöngyi, Krajnyák Zsuzsi, Jurák Andi és én), nagyon jó érzés, hogy verhetetlenek voltunk az Eb-n!

ZA: A versenyszerű sportolás mellett főiskolára jársz. Hogyan tudod ezt a kettőt összeegyeztetni?

HÉ: Igen, turizmust tanulok a Kodolányi János Főiskolán, ami közel áll hozzám, vendéglátásból van gyakorlatom, és ez az, ami foglalkoztat. 2014-ig még egy budai szállodában dolgoztam, de a mostani felkészülés mellett szinte lehetetlen lenne megoldani, hogy a munkában is teljesítsek és az összes vívóedzésen, versenyen is ott legyek. Így egy ösztöndíj segítségével most teljesen kerek az életem, a vívást a tanulással kell összehangolnom, így több időm szabadul fel, amit persze a vívásra fordítok.  Jelenleg Rió lebeg a szemem előtt, emellett járok a főiskolára, szerencsére túl vagyok egy sikeres vizsgaidőszakon.

ZA: Friss Európa-bajnokként milyen célokkal utazol Rióba?

HÉ: A célom, mint minden versenyzőnek, nekem is az, hogy a legjobb legyek! Rióba a világ legjobb vívói kvalifikálnak, így a tudás, a befektetett energia mindenki részéről maximális lesz. Szeretném a legjobb formát kihozni magamból majd a legnagyobb megmérettetésen, amit már edzéseken elsajátítottam, és remélem, hogy a szerencse is mellém szegődik arra a két versenynapra!

Tovább az eredeti cikkre

forrás: MINDENAMISPORT