Főiskolára jár, versenyeket nyer a kerekesszékes zalai fiatalHír | 2012.03.15.

Egyetlen rossz pillanat, és romba dől az addig ismert világ - de bármekkora a sorstól kapott pofon, fel lehet kelni a padlóról, van élet a mindennapokat totálisan felforgató tragédia után. A hahóti Horváth József története a bizonyíték.
Interjú Horváth Józseffel, a MEOSZ oldaláról:

Éppen jókor érkezünk, a mosolygós fiatalember alig fél perce vár ránk a szombathelyi egyetemi kollégium bejárata előtti rámpán. Kezet fogunk, ajtót nyitunk, s ő kerekes székével rutinosan gördül végig a fiataloktól nyüzsgő folyosón - földszinti szobájáig amúgy nem hosszú az út -, közben majd mindenkit ismerősként köszönt. Tipikusan egyszerű, szűk diáklakásba toppanunk be, csak a kívül leparkolt  "sportszék", az ajtó aljára erősített fogantyú és a küszöb hiánya utal a lakók egyikének speciális helyzetére. Leülünk az ágy szélére, s vendéglátónk máris belekezd a történetbe, amely minden szomorúsága ellenére reményt adhat a sorstársaknak, a kilátástalansággal küzdőknek.

- 2003-ban történt a baleset, Hahót és Zalaszentbalázs között lesodródtam az útról és az árokba borultam a motorral. Az 5-ös és 7-es háti csigolyám törött, attól lefelé azonnal beállt a bénulás. Műtét, majd kórházi rehabilitáció következett, de így is 2-2,5 év csak amolyan vegetálással telt. Aztán Zánkán szerveztek egy tábort nyugati országokban rehabilitált sérültek; itt tanultam meg a lépcsőzést, a padkázást, a kétkerekezést a székkel és még sok minden mást. Azóta is a székhez "kötve" élek, de teljesen önellátó vagyok. A széket be tudom pakolni az autóba, és vezetek is: kézi irányításúvá alakított kocsival járok otthonról Szombathelyre - mondja.
Merthogy a hahóti Horváth József pár éve úgy döntött, diplomát szerez, s beiratkozott az NYME szombathelyi műszaki menedzser képzésére. Bsc szintű tanulmányokat folytat, immár másodéven, és úgy tervezi, ha végez, mesterszakra is jelentkezik majd Sopronba.

- Sikerült beilleszkednem, a tanárok, diákok jól fogadtak, az akadálymentesítés is megoldott, idén már lifttel elérhető termekben vannak az óráink. Egyébként hosszú volt az út idáig, hét éven át sokszor hallottam, hogy tanulnom kellene, de nagyon nehezen szántam rá magam. Végül jelentkeztem, a családom is támogatott, én pedig nem bántam meg a döntésemet. Hogy mivel szeretnék foglalkozni diplomaszerzés után? Azt mondják, elvileg minden kis- és középvállalkozásban elkelne egy műszaki menedzser, abban bízom, rám is szükség lesz valahol - mondja Józsi.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MEOSZ