“Ha a fogyatékosságra koncentrálunk, nem pusztán a gyermekre, azzal nem csupán neki ártunk, hanem magunkat is megfosztjuk mindattól, amit ez a gyermek adni tudna nekünk. Vagyis az ő vesztesége a mi veszteségünk is, és az ő nyeresége a mi nyereségünk is” – mutat rá Anthony Lake, az UNICEF igazgatója.

A jelentés kiemeli: a fogyatékossággal élő gyermekek mindenki másnál védtelenebbek és veszélyeztetettebbek. Ők vannak a leginkább kiszolgáltatva az erőszaknak, a bántalmazásnak, a zaklatásnak és az elhanyagolásnak. Különösen igaz ez akkor, ha szinte „elrejtik” a világ szeme elől, vagy intézetbe adják ezeket a gyermekeket. Ez pedig gyakran megtörténik. Sok szülő ugyanis fél a megbélyegzéstől, a gúnyolódástól, az ujjal mutogatástól és az anyagi nehézségektől – és féltik ezektől a gyermeküket is.

A legtöbb fogyatékossággal élő gyermek esetében ezért a kirekesztés már a születése napján kezdődik. A világ számos régiójában a szülők nem is regisztráltatják, nem anyakönyveztetik a fogyatékos újszülöttet. Mivel a gyermek így hivatalosan nem is létezik, nem lesz jogosult azokra az ellátásokra és arra a jogi védelemre, ami egyébként születésénél fogva megilletné. A kirekesztettsége pedig a társadalom előítéletessége miatt várhatóan csak tovább fokozódik majd. Ha pedig a gyermek fogyatékossága egyéb hátrányokkal is párosul, az esélye a jóllétre szinte elenyésző.

Statisztikai adatok szerint ugyanis azok a gyermekek, akik szegénységben élnek, nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából, mint jómódú társaik. De még náluk is nagyobb eséllyel azok, akik szegények és valamilyen fogyatékossággal is élnek. A lánygyermekek esetében pedig ez különösen így van.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: NAPIMAGAZIN