Fiatalkori elhízás is állhat a sclerosis multiplex hátterébenTanulmány | 2014.04.21.
Egyre biztosabbnak látszik, hogy a fiatalkori elhízás növeli a sclerosis multiplex kialakulásának esélyét. Ha genetikai hajlammal társul, a kockázatnövekedés akár 16-szoros is lehet.
Egyre több vizsgálati bizonyíték szól amellett, hogy a serdülőkori elhízás a sclerosis multiplex (SM) egyik hajlamosító tényezője. Egy közelmúltbeli eset-kontroll vizsgálat szerint azoknál, akik 20 évesen elhízottak (testtömegindex [BMI] > 30 kg/m2) kétszer nagyobb eséllyel alakul ki később SM, mint azoknál, akik fiatalon normál testsúlyúak. A BMI egyenesen arányos a leptin és fordítottan arányos a 25(OH)-D-vitamin szérumszintjével, ami szerepet játszhat a betegség patomechanizmusában. A leptin befolyásolja a szabályozó (szuppresszor) T-sejtek és a CD4+ (effektor) T-sejtek termelődését és működését, a gyulladásos immunválasz felerősödése pedig összhangban állhat az SM autoimmun eredetével – vélik a kutatók.
Egy másik friss tanulmányban még összetettebb megállapításra jutottak a fiatalkori elhízás szerepét illetően. A sclerosis multiplexszel – jelenlegi ismereteink szerint – legszorosabb kapcsolatban álló két gén, a humán leukocita antigén (HLA)–DRB1*15 allélje, illetve a HLA-A*02 allél jelenlétét is vizsgálták, és kimutatták, hogy az SM kockázatát növelő HLA-DRB1*15 allél, illetve a védő hatású HLA-A*02 allél jelenléte vagy hiánya és a serdülőkori elhízás együttesen és egymásra kölcsönösen hatva befolyásolja az SM későbbi kifejlődésének kockázatát.
Az összefüggés-vizsgálat alapjául egy svéd és egy amerikai eset-kontroll tanulmány adatai szolgáltak. Az előbbi, EIMS (Epidemiological Investigation of MS) néven jegyzett vizsgálatban 40 svédországi klinika adatbázisából választották ki azokat a betegeket, akiknél újonnan diagnosztizáltak SM-betegséget 2005 és 2012 között. Az életkor, nem és lakhely szerint megfeleltetett kontrollokat a népességnyilvántartásból rendelték a betegcsoporthoz random algoritmussal (betegenként 2-2 kontrollt). Az egyéni jellemzőkről és a környezeti hatásokról kérdőíves felméréssel tájékozódtak, majd vérvizsgálatot végeztek a HLA-DRB1*15 és HLA-A*02 státusz megállapításához. Az elemezni kívánt információk összessége 1510 beteg és 2017 kontrollszemély esetében állt rendelkezésre.
Forrás: OTSZ ONLINE
