„Érzem, hogy nekem mindig segítenem kell” Hír | 2015.07.22.
Nyíregyháza – Sok ötlete van, s egy országos érdekképviselet oszlopos tagja: a hazai szintű érdek-képviseleti munkájában is gyakran hangoztatja, hogy a látássérült ember egyéni szükségletek alapján működik. Interjú: Nemes-Nagy Tündével, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége újraválasztott elnökségi tagjával, megyei egyesületi elnökkel.
Úgy mondja, empatikusabbak leszünk a többi csodabogárra. Én úgy látom, átitat minket nyitottsággal. Mutatja, hogyan fókuszálj a világra, a környezetre, bízz az emberek jóságában. Rávezet, hogy szeretettel gondoljunk arra, amink van. És ez jó. Talán tudja is, hogy mellette egyszer csak rányitjuk a szemünket saját magunkra.
Nemes-Nagy Tünde furasága ott érhető tetten, hogy a kezével olvas, és csukott szemmel is tud közlekedni. Máskülönben ízig-vérig civil. Nemrégiben választották újra egyesületi elnöknek, májustól új feladatkörökkel, második ciklusban dolgozik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökségi tagjaként. Látása most 3 százalékos. De csak az egyik szemére.
Tandemmel körbetekerni a Balatont. Annyira jellemző ez a látássérült körben szokatlan vállalkozás, nem is érdemes másként bemutatni Téged.
Nemes-Nagy Tünde: Nem szeretek elzárkózva élni, hiszen nyitott vagyok és kíváncsi. Extrovertált személyiségem van. Érdekel, mi van körülöttem. Tudom a korlátaimat, merthogy zöld hályogos vagyok. Nem ugrálok, nem futkorászok, 3 kg felett nem emelek súlyokat. Minden sportágat, ami a látássérülteknek új, igyekszem kipróbálni. A technikai fejlesztéseket is kedvelem. Nagy kedvencem az iPhone hangoskönyvolvasó alkalmazása. Rengeteg könyvet hallgatok, míg ingázom Budapest és Nyíregyháza között. Egy út, egy könyv.
Belegondolva a vasútállomás és a főváros forgatagába, külön kalandregény lehet jönni-menni úgy, hogy közben alig látsz valamit.
Nemes-Nagy Tünde: Aki Budapesten nap mint nap közlekedik, azelőtt tényleg le a kalappal! Két évvel ezelőtt majdnem megvakultam. Magas volt a szemnyomásom, műteni kellett. Megtanultam fehér bottal, vakon közlekedni. Csak magadra hagyatkozhatsz. Vannak hangok, kezedben a bot. Nagyon-nagyon koncentrálni kell. Biztos, hogy a járdán járok? Nem léptem le az útra? Lehet, jön egy lépcső. Egy lesz? Vagy kettő? Mi van, ha felverték a járdát? Mindent ki kell tapintani nagyon-nagyon aprólékosan, egy bejáratott útvonalon. Azt tanultam meg. Nagy dolog, és az elején fárasztó is. Minden utat ki kell tapasztalni. Otthonról a munkahelyig, az állomásig. Csakhogy hiába megyek ki oda beszélő busszal, és találok le a vakvezető sávon az aluljáróba, a vonatomhoz már nem jutok el, ha a sötétben a sárga csík évről évre nincs újrafestve. Ha a folytonosság megszűnik, az nagyon rossz.
Forrás: SZABOLCS ONLINE
