Tavaly januártól 177 ezer forintról közel 1 millió forintra nőtt a cégek által fizetendő rehabilitációs hozzájárulás összege. Ezt azoknak a 20 fő feletti létszámmal működő munkaadóknak kell fizetniük, akiknél nem éri el az 5 százalékot a megváltozott munkaképességű alkalmazottak aránya. Mennyire motiválja ez a munkaadókat? Hogyan lehet látás-, hallás- vagy mozgássérültként munkát találni?

Péter egy biztosítótársaságnál dolgozott telefonos ügyfélszolgálatosként. A mozgásszervi problémái miatt "megváltozott munkaképességű" státuszú fiatalember jól teljesített, ám egy munkahelyi vita hevében felettese azt vágta a fejéhez, csak azért dolgozhat a cégnél, mert ha nem alkalmaznák, fizetniük kellene a rehabilitációs hozzájárulást.

A megalázott fiatalember azonnal felmondott, majd fél évig keresett állást, sikertelenül. Ez idő alatt a cégnél is rájöttek, hogy munkája a rehabilitációs hozzájárulás elkerülésén túl valódi értéket képvisel. Így aztán visszahívták korábbi állásába - amelyet a munka nélkül töltött hónapok kálváriája után örömmel elfogadott.

Erősek a munkaadói előítéletek

Kevés az ilyen pozitív kicsengésű történet a megváltozott munkaképességű álláskeresők körében."Naponta tapasztaljuk, amikor felkeressük a cégeket a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását célzó projektekkel, hogy rengeteg emberben teljesen hamis kép erről a társadalmi rétegről. Sokaknak automatikusan a magatehetetlen, szellemileg sem ép emberek jutnak az eszükbe, akik állapotuknál fogva sem lennének alkalmasak arra, hogy például egy vevőszolgálaton dolgozzanak, noha ez a réteg megváltozott munkaképességűeknek csupán szűk szeletét képviseli"- avat be egy jellegzetes munkáltatói attitűdbe Kemény Péter, a Work Force Személyzeti Tanácsadó Kft. rehabilitációs üzletágának vezetője.

De ki is számít megváltozott munkaképességűnek? Aki testi vagy szellemi fogyatékos, illetve akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A korlát és a definíció azonban támogatási formáktól függően eltérő. Például a rehabilitációs hozzájárulás szempontjából az számít megváltozott munkaképességűnek, akinél a munkaképesség-csökkenés legalább 50 százalékos vagy az egészségkárosodás legalább 40 százalékos. Ide tartoznak többek között a látás-, a hallás-, a mozgássérültek, a mentálisan betegek (skizofrénia, depresszió), az értelmi fogyatékosok, de olyan betegségekkel - például szív- és érrendszeri, daganatos, cukorbetegség - küzdők is, akik esélyesebbek a munkába való visszatérésre. Az egészségkárosodást a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (volt ORSZI) állapítja meg.

Csak 11 százalékuk dolgozik

Körülbelül 500 ezer nyugdíjkorhatár alatti rokkant és megváltozott munkaképességű ember él, akiknek 11 százaléka (55-56 000 fő) dolgozik az ellátás mellett. A munkaügyi kirendeltségeken további 31 ezren keresnek állást aktívan a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat júniusi statisztikája szerint. S hogy hányan lennének képesek dolgozni? Szakértők szerint a III. számú rokkantsági csoportba tartozók (272 ezer fő) jó eséllyel indulnának

Érvek a megváltozott munkaképességű dolgozó mellett

Tovább a teljes cikkre

Forrás: HR PORTÁL