A londoni paralimpiai játékok után került a versenyszáma a paralimpiai versenyszámok közé. Egyéniben tavaly Dohában ötödik lett 400 méteres síkfutásban. 15 éve tartozik a világ élvonalába.

Erika a Váci Reménység SE versenyzője, edzője pedig Szikora Gyula. Paralimpia kvótások 12. részében Keresztesi Erikát mutatjuk be.

Zana Anita: Már nagyon régóta atletizálsz. Mesélj a kezdetekről!

Keresztesi Erika: Az általános iskolában sajnos nem volt tornaterem, így az egyetlen mozgási lehetőség a futás volt. Akkori tanárnőm, Benkó Lászlóné, Zsuzsa néni fedezte fel, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni velem. Ekkor elvitt a Reménység pályára, ahol Szikora Gyula bácsi, aki mai napig az edzőm, megnézte a futásomat, és azt mondta, hogy „ebből a kislányból világbajnokot csinálok”! Persze, mi ezt akkor nem hittük el, de tényleg igaza volt. Gyula bácsi és Zsuzsa néni indítottak el és sokat dolgoztunk együtt. Juci néni (Schiller–Kertész Judit – a szerk.) is sokat segített.

ZA: Hogyan emlékszel vissza a versenyeidre, melyiket emelnéd ki?

KE: Sok versenyem volt. Egyéni 400 m-en első és második helyezett is voltam. 100 és 400 m-es váltókban, ahol a csapatmunka számított, mindig hoztuk az érmeket. Az elmúlt tizenöt-tizenhat évben közel háromszáz érmet szereztem, több kitüntetésem is van. De nem csak a 400 m-es futásokra vagyok büszke, hanem például a tömegsport-rendezvényeken is mindig dobogós vagyok, általában 6 kilométer körüli futószámokban.

ZA: A sport mellett dolgozol. A munkát és a sportot hogyan tudod összeegyeztetni?

KE : Ez bizony nem könnyű. Két műszakban dolgozom a Light Tech Kft-nél. Hajnal 3-kor kell kelek, ha éppen délelőttös vagyok, az első vonattal megyek, mert reggel 5-kor már indul a sor, és addigra ott kell lenni. Délutános héten pedig este 11-re érek haza.

Délelőttös héten munka után megyek edzésre, Gyula bácsival egyeztetve. De ilyenkor, felkészülési időben elengednek a munkahelyemről, és csak az edzés van. A munkahelyem figyelembe veszi a sportot, támogatnak, és nagyon rendesek velem.

ZA: Milyen formában érzed most magad? Hogy mennek az edzések a hamarosan kezdődő paralimpia előtt?

KE: Én úgy érzem, jó formában vagyok. Nem könnyű, nagy a nyomás, nagy a tét. Sok segítséget kapok a családomtól, Gyula bácsitól, a munkahelyemtől, és persze mindenki drukkol, sokan buzdítanak, lelki támogatást kapok a faluban is, mindenki tudja, hogy kijutottam Rióba.

Most csak a sport van, csak az edzések!

ZA: Rióba milyen célokkal utazol?

KE: A döntőbe mindenképpen be szeretnék jutni. A legnagyobb álmom, hogy a dobogóra állhassak!

Tovább a teljes cikkre

Forrás: MINDENAMISPORT