Első látásra békés környéknek tűnik a XXII. kerületi Kápolna utca. Első hallásra azonban már kevésbé. Narancs-rózsaszín téglás, háromemeletes intézmény áll a sarkon, óriási kerttel. A vaskapu zárva, a portás csak az igazolványokkal érkezőket engedi be. A Reménysugár nevű habilitációs intézetben halmozottan sérült gyermekek és felnőttek laknak. Autisták, skizofrének, pszichiátriai betegek. Az ördögűzésre emlékeztető hangok, artikulátlan ordibálások a környék folklórjának részei. A szemben lévő, három háztömbös lakótelep lakói kénytelenek mindezzel együtt élni. Néhány lakás évek óta üresen áll: nem akad rá vevő. Ablakaikból tökéletesen rálátnak az intézet erkélyeire, kertjére. Mindent látnak, hallanak. A lakóknak néhány hete betelt a pohár. Nem tűrték tovább szótlanul, hogy egyes ápolók kegyetlenül bántalmazzák, megalázzák a „szófogadatlan” betegeket. A Pest megyei hírhatár online beszámolt a lakóközösség által a fenntartónak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának írt levélről, amelyben egy brutális cselekmény kivizsgálását kérték.

Augusztus 4-én délelőtt az egyik kutyát sétáltató lakó kihívta a rendőrséget, miután azt látta, hogy az órák óta az erkélyen egyedül üvöltő ápoltat két gondozó ütlegeli, szidalmazza, végül a szobába rángatja. A rendőrök a helyszínen azt mondták: az intézet magánterület, nem tehetnek semmit. „A kegyetlenkedést szeretnénk kivizsgáltatni, ezért küldtünk levelet augusztus 14-én a minisztériumnak és a habilitációs intézet igazgatójának” – mondta lapunknak Szabó Julianna közös képviselő. A lakók többször próbáltak bejutni az intézet vezetőjéhez, sikertelenül. Mindegyikük több rémtörténetet is tud mesélni, abban is egyetértenek, hogy ezek az esetek nem minden ápolóra igazak. Némelyek szerint egyes ápolók isznak is, sokszor hagyják a tűző napon órákon át üvölteni a magatehetetlen fiatalokat.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: VASÁRNAPI HÍREK