„Az Esély napot az egyetemi hallgatói normatívából valósítottuk meg, míg a tárgyi körülmények nagy részét az egyetem biztosította. Igyekeztünk minden fogyatékkal élő csoportot segítő szervezetből hívni egyet, akik információkkal tudnak szolgálni az érdeklődőknek" – mondta Burgyán Annamária, a BME esélyegyenlőségi koordinátora, aki hangsúlyozta, hogy szeretnék, ha az Esély nap hagyománnyá válna a BME-n.

„Az egyetemistákat nagyon érdekelte a fehér bottal való közlekedés, és az, hogy mi vakok, milyen módszerekkel tapogatjuk le a világot a botunkkal. Ez az esélyegyenlőségi nap remek alkalom, hogy közelebb hozza hozzánk az embereket. Az érdeklődők saját élményen keresztül megtapasztalhatják, milyen egy fogyatékkal élő élete. Sokszor észlelem, amikor közlekedek, hogy a körülöttem lévő emberek közül csak egy veszi a bátorságot, hogy odalépjen hozzám és segítsen, miközben a többiek tétováznak. Ezek a rendezvények talán bátorságot adnak nekik, hogyha legközelebb hasonló szituációval találkoznak, már ne tartsanak tőlünk, ne féljenek segíteni" – jegyezte meg Kiss Katalin, a Szempont Alapítvány önkéntese. Az alapítvány standjánál az érdeklődők a látássérültek mindennapjait segítő eszközökkel ismerkedhettek: vízszint jelző, tűbehúzó, színfelismerő.

„Érdekes, hogy ami számunkra egyszerű dolog, mint például tölteni egy pohár vizet, azt a látássérültek milyen praktikákkal tudják megoldani, hogy ne öntsék mellé. A színfelismerőt el sem akartam hinni. Azt meg, hogy látássérültként egyedül közlekedjek, el nem tudom képzelni. Nekem nincs a környeztemben fogyatékkal élő személy, talán ezért is van az, hogy nehezebben kérdezem meg, hogy segíthetek-e? A mai nap után, viszont úgy érzem, bátrabban állok e kérdéshez" – mondta el élményeit Kauer Viktória, a BME építőmérnök szakos hallgatója.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG