Élettörténet: Ódor Zita, a teljes életet élő Down-szindrómás lányHír | 2016.04.05.

Létezik az angolban egy kifejezés, a desirable difficulty, amely – nagyon szabadon fordítva – olyan különbözőséget jelent, ami az illetőnek kifejezetten előnyös. Abban a kagylóban keletkezik gyöngy, ami más, mint a többi, mert porszem ment bele.

Régóta gondolkodom azon, hogy tulajdonképpen mihez képest is nevezünk valakit fogyatékkal élőnek. Kevesebbet tud, mint az átlag? Bizonyos dolgokban igen, másokban meg sokkal többet. Ebben a riportban egy Down-szindrómás kislány munkanapjához csatlakoztunk, aki éppen amiatt került a helyére, a neki legjobban megfelelő munkakörbe, mert másnak született, mint a többség.

Ódor Zita a barátnőm. Húszas évei közepén jár, van munkája, saját fizetése, barátja, kedvenc sorozata, cicája és szerető családja. Ezenkívül van még személyi edzője és stabil napirendje, amitől nem szeret eltérni. Zita Down-szindrómával született, de a szülei az első perctől fogva nagyon tudatosan úgy nevelték, mintha ép kislányuk volna. Ameddig lehetett, egészségesek közé járt óvodába, iskolába, a nyolc általános után pedig olyan szakképző intézetet kerestek neki, ahol egészen tavalyig tanult.

Bár a jogszabályok is arra ösztönzik a munkaadókat, hogy a lehető legtöbb megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmazzák, sok helyen mégis attól tartanak, hogy ezzel valami nagy gondot vennének a nyakukba. Nem is sejtik, hogy mennyi kedvességtől, mosolygástól és vidám pillanattól fosztják meg magukat, arról nem is beszélve, hogy aligha van lelkesebb munkaerő, mint az, aki élete nagy lehetőségét kapja meg akkor, amikor aláírja a szerződését.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: NŐK LAPJA