Ami legtöbbünk számára magától értetődő, annak hiánya észvesztően kétségbeejtő, akár pár órára is. A Vakok Állami Intézete különleges módot választott Elemi Rehabilitációs Csoportjának bemutatására: újságírókat kért meg, hogy otthonukban saját bőrükön tapasztalják meg, milyen a legegyszerűbb mindennapos cselekvéseket látás nélkül kivitelezni.

A Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja (VERCS) 1980 óta létezik, és olyan, a látó emberek számára magától értetődő mozdulatsorok elsajátítását segíti, mint például, hogyan kell kitölteni egy pohár vizet vagy miképp lehet öltözéskor színben és mintában egymáshoz illő darabokat választani, anélkül, hogy látnánk.

„Sokan érzékenyek arra, hogy látók előtt egyenek. Nem szeretnek ügyetlenkedni, ezért kifejezetten kérik, hogy gyakoroljuk velük a késsel-villával evést.” – mondja Forián Szabó Anna, a VERCS egyik gyógypedagógusa, átmeneti vakságom idején az instruktorom. Minden szituációra léteznek jó praktikák, például elmondhatjuk, hogy a tányér melyik részén, hány óránál van a hús és a köret.  „Összegyűjteni és továbbadni a mások által kifejlesztett módszereket: ez a munkánk.” – mondja Anna, aki szerint a látássérült emberek változó igényei és képességei mind különböző léptékű és gyorsaságú fejlesztést szükségeltetnek.

A túlsegítés hátráltat

Anna kiemelte, mennyire fontos a család látó tagjainak hozzáállása a látássérült helyzetéhez, hiszen a túlsegítés több hónapnyi munkát tehet értelmetlenné. „Gyakran előfordul, hogy kiveszik a kezükből a dolgokat akkor is, ha képesek lennének akár egy rakott krumplit megcsinálni. Ezért sokan kifejezetten tréningezik magukat arra, hogy otthon majd kiharcolják: amit meg tudnak csinálni, hadd tegyék meg ők.”

Tovább az eredeti cikkre és a videóra

Forrás: HVG