Bethanynál súlyos Chron-betegsége miatt kellett elvégezni a műtétet, Blake-nél vastagbél- és végbélgyulladás miatt került sor az életmentő műtétre. Pár hónap "rejtőzködés" után mindketten úgy érezték, elég volt a "szégyenből". Sztómás betegként is teljes értékű emberek, akiknek van mit mutatni még a világnak.

De mi is az a sztóma?

Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ha a bélrendszer valamelyik szakasza megbetegszik, akkor olyan műtét válhat szükségessé, amely során eltávolítják a vastagbél (vagy a vékonybél) beteg részét. Attól függően azonban, hogy a bél mely szakaszát érinti a betegség, kialakíthatnak ideiglenesen, tehermentesítő sztóma nyílást, ám sok esetben ez kevésnek bizonyulna, mert a végbél a záróizommal együtt eltávolításra kerül. A szakemberek ilyenkor állandó sztómát készítenek. A sztómanyílás tehát az a hely, ahol a széklet távozik a betegből.

A széklet felfogására egy speciális eszközt, sztómazsákot használnak, melyet a sztómanyíláshoz rögzítenek. A zsáknak a nap minden pillanatában a helyén kell lennie, a sztómanyílás ugyanis nem rendelkezik izmokkal, se érző idegekkel: a beteg nem tudja szabályozni a széklet távozását. A műtétet követő nagyon rövid időn belül megtanítják a beteget a sztómazsák kezelésére. Kétféle sztómazsák van használatban, az egyrészes, illetve a kétrészes sztómazsák. Az egyrészesnél öntapadós ragasztókarima segítségével rögzítik a sztóma körüli bőrön a zsákot, a kétrészesnél az öntapadó rész az alaplapon található, ez több napig is a bőrön maradhat. Ehhez csatlakoztatható egy speciális karimás zárószerkezettel a zacskó, ami szükség szerint cserélhető.

Depresszió, önértékelési zavarok

Bár a sztóma kezelése sztómaterápiás nővérek segítségével könnyen elsajátítható, a zsákok felhelyezése, cseréje, de különösen a zsákokkal való létezés komoly lelki megterhelést jelenthet a betegek számára. A súlyos önértékelési problémák, a világtól való elzárkózás és az ezekkel együtt járó depresszió sokat ronthat a beteg életminőségén. Nagyon sokan súlyos szégyenként élik meg a sztómazsák viselését és óriási veszteségként könyvelik el, hogy az ürítés a továbbiakban eltér a hagyományostól. Mások egyszerűen attól tartanak, hogy a környezetük látni fogja a zacskót a ruha alatt - ezért nem mernek csinosan öltözni. Megint mások a zsákok szagától félnek, attól, hogy a környezet is észleli majd a szagokat. A valóság azonban az, hogy a zsákok speciális anyagának köszönhetően ezek a problémák minimálisra csökkenthetők, ahogy a beteg a táplálkozásával is befolyásolhatja a gáz- és szagképződést. Vagyis némi önkontrollal megelőzhetők a kínos percek.