“El kell engedem a korábbi életemet, és találnom kell valamit, ami boldoggá tesz”Szakmai cikk | 2016.08.29.

Két konduktor egy mozgássérült és egy ép barátjukkal együtt mintaértékű programot indított, hogy megkönnyítse a kerekesszékesek számára a biztonságos és önálló kikapcsolódást.


A harminckét éves Dani tizenegy évvel ezelőtt egy buliból hazafelé menet autóbalesetet szenvedett és eltörte a nyakát.

"Egy haverom vezetett, én a hátsó ülésen kókadoztam. Elég rosszul voltam, nem tudtam, hogy ő is részeg. Elaludt a volánnál, és a házuktól nem messze beborultunk egy árokba. Ő karcolás nélkül úszta meg a balesetet, de nekem sajnos nem volt ilyen szerencsém: a becsapódásnál eltört az egyik nyaki csigolyám, és mind a négy végtagom lebénult" – mesélte a 24.hu-nak nyilatkozva.

Daninak hét évébe került, mire sikerült úgy-ahogy feldolgoznia a történteket. „Ennyi idő kellett ahhoz, hogy elfogadjam, ami történt. Rá kellett jönnöm, hiába várok arra, hogy egyszer majd valami csoda folytán kiszállok a kerekesszékből, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Megértettem, hogy nem tehetek mást: el kell engedem a korábbi életem, és találnom kell valamit, ami boldoggá tesz.”

A lelki felépülésben nagyon sokat segített neki a családja, a barátai, és persze az is, hogy sok sorstársától eltérően rendezett anyagi körülmények között élhet, így megengedheti magának, hogy segítőt fogadjon, és viszonylag gyakran eljárjon otthonról.

"Sajnos, nagyon sok olyan fogyatékossággal élő kortársam van, akik nem ilyen szerencsések. Ők többnyire a szüleikkel vagy egy otthonban laknak; nehéz sorsú, sok nehézséggel küszködő emberek, akik ritkán tehetik meg, hogy kimozduljanak."

Kényszerű szegregációban élnek

Dani szerint ez a bezártság és az ingerszegény környezet nagyon rosszat tesz a fogyatékossággal élő embereknek. „Nyugat-Európában a mozgássérültek és a szellemi fogyatékossággal élők is aktív részesei a közösségnek. Ott senki nem lepődik meg azon, ha valaki kerekesszékkel közlekedik az utcán – nem úgy nálunk, ahol ezek az emberek kényszerű szegregációban élnek – hangsúlyozta. – Sajnos, Magyarországon a többség még nem tanulta meg, hogyan viselkedjen egy ilyen helyzetben: van, aki zavarba jön, van, aki levegőnek néz minket és persze olyan is, aki túlkompenzál és mindenáron segíteni akar, még akkor is, ha erre nem lenne semmi szükség.”

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: 24.HU