Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy az idős korban jelentkező problémák megelőzése egyre fontosabbá válik, hiszen mind az idős betegek, mind a társadalom érdeke a jó életminőség, az önálló életvezetés megőrzése.

Világszerte 314 millió látássérült ember él, 269 millióan közülük részlegesen vakok. Míg korábban a vaksághoz vezető okok között a leggyakrabban a fertőző betegségekkel találkoztunk, napjainkban egyre nagyobb szerepe van az időkori betegségeknek is, mint pl. a szürkehályog, a zöldhályog és a cukorbetegség. A kutatások szerint azonban az ember egyensúlyérzékelésében az évek múlásával egyre nagyobb szerepe van a vizuális információknak. Érthető tehát, hogy a látássérült idős emberek kockázata pl. csípőtáji törésre másfélszerese a korcsoportos átlagnak.

A Semmelweis Egyetem munkatársa, Dr. Kovács Éva kollégáival látássérült idős nőket vizsgált a Vakok Intézetében, Budapesten. A vizsgálatba menopausában lévő, részlegesen látássérült, mobilis nőket választottak be, átlagéletkoruk 68 év volt. A kritériumoknak megfelelő 41 beteget két csoportra osztották: huszonegyen hat hónapon át heti két alkalommal, alkalmanként 30 perces időtartamban végeztek progresszív izomerősítő és egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat, további heti két alkalommal ugyancsak 30 perces időtartamban csontritkulást megelőző gyakorlatokat, a közbeeső napokon pedig 20-30 perces gyaloglótréningen vettek részt. A másik húsz beteg kontrollként csak a csontritkulás megelőzésére szolgáló gyógytornát végezte. A kutatást végző csoport a program kezdetén, majd hat hónappal később az egyensúly készség mérésére szolgáló teszteket végzett és összesítette az eredményeket.

A kutatók arról számoltak be az Archives of Gerontology and Geriatrics c. folyóirat 2012 januári számában, hogy Otago mozgásprogramban és csontritkulást megelőző tornában résztvevő betegeknél mindkét elvégzett egyensúly tesztben jelentős javulás következett be. Összesen 22, azaz a betegek fele esett el a vizsgált időszakban: közülük 8 az első csoportban, 14 a második csoportban volt, azaz a kombinált egyensúlyfejlesztésen átesett betegek esetében az esés kockázata 46%-kal csökkent.

Összességében elmondható – állítja a szerző –, hogy a gyakorlótréninggel kiegészített izomerősítő és egyensúlyfejlesztő feladatsor alkalmas lehet látássérült idős emberek mozgásfejlesztésére. Ezzel elérhető a betegek mobilitásának megtartása, lecsökken az esély az esések következtében kialakuló törésekre. Természetesen még szükség van nagyobb beteganyagon végzett vizsgálat elvégzésére, hogy az eljárás bekerüljön a bizonyítékokon alapuló orvoslás fegyvertárába.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: SEMMELWEIS FIGYELŐ