A főorvos elmondta: a 2007-ben alakult intézmény jelenleg 104 ággyal működik, és főként gerincvelő-, illetve a súlyos agykoponyasérültek, a mozgásszervi, stroke-on átesett, kardiológiai, gasztroenterológiai és pszichiátriai betegek rehabilitációját végzik. Az osztályon összesen 54-en dolgoznak, akik közül 7-en szakorvosok, mellettük a kiszolgáló részleg 12 gyógytornásza és számos terapeutája (pszichológus, logopédus, ergoterapeuta, gyógymasszőr stb.) foglalkozik a betegekkel. A rehabilitációt két nagy tornateremben, illetve kisebb helyiségekben végzik.

Az intézmény alkalmaz egy orvosi műszerészt is, aki a méretre készülő protézisek legyártásával és leszállításával foglalkozik, de szükség esetén akár külső céget is bevonnak egy-egy speciális eset kezelésére. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy ha arra van szükség, akkor akár egy több tízmillió forint értékű, bioelektromos művégtagot is képesek legyártatni, amelyből egy évben mindössze 8-10 készül az országban. Erre egyébként nemrégiben szükség is volt, amikor egy olyan katonát kellett ellátni, akinek a karját egy gránát tépte le. A műkart - elektródák és mikro motorok segítségével - a megmaradt izomzatával képes mozgatni a sérült, így akár fogni is tud vele - tette hozzá.

A kezelésekkel kapcsolatban azt közölte, hogy leginkább kitartásra, vagyis akaratra van szüksége a betegeknek, hiszen a rehabilitáció időtartama nagyon elhúzódhat, van olyan sérült, akit akár 12 hónapig is kezelni kell, de ezt csak nagyon kevesen bírják ki, sokkal jellemzőbb, hogy megszakítják a kezelést néhány hétre, vagy hétvégenként hazaengedik a sérülteket. „Gyakran előfordul, hogy a betegek annyira elkedvetlenednek, hogy nincs értelme tovább folytatni, ilyenkor a család tud a legtöbbet segíteni” – tette hozzá. „Én azt szoktam kérni a betegektől, hogy vezessenek naplót, mert, ahogy halad a kezelés egyre apróbbak a változások, amiket talán észre sem vennének, vagy gyorsan elfelejtenének, de így nyomon lehet követni a gyógyulás folyamatát”– mondta.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: MEOSZ