Egy útról, melynek során érzékenyebbé válhatunkHír | 2012.02.12.

A vakság az épek számára a legmegdöbbentőbb fogyatékosság. A fehér bottal közlekedő ember közeledtére a megállóban beszélgető emberek elnémulnak, a vak ember a zsúfolt utcán is végtelenül egyedül van. Sokkal jobb a helyzete annak, aki vakvezető kutyával közlekedik, bátrabban, segítőkészebben fordulnak hozzá. A vakvezető kutya szinte hidat teremt a vakok és a látók között. A Népszava interúja Berta Lászlóva.

Ehhez miért van szükségük videó sorozatra?

A Baráthegyi TV fontos kapcsolódási pontunk, pl. a Vakteszt sorozat azért indult, hogy megmutassuk magunkat, ne legyünk elrejtve a látók szemei elől. Vakvezető kutyás fiatalok tesztelik, milyen itt élniük: közlekednek, dolgoznak, szórakozóhelyekre járnak, ahogy mások. Erről kevesen tudnak. Tenni szeretnénk azért, hogy ne érezzék őket idegennek, befogadóbb legyen a társadalom.

A média mennyire érdeklődő?

Ha a számára befogadható módon mutatjuk meg magunkat, akkor érdeklődő. Különben ennek a kapcsolatnak nincs nagy hagyománya, amiről mindkét fél tehet. Ezért a fogyatékkal élők láthatatlanok a magyar médiában. Ez két ezreléket jelent a televíziós hír és magazin műsorokat tekintve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság friss kutatása szerint. Jellemzően a szociális szférához tartozó eseménnyel kapcsolatba, tehát problémaként jelennek meg, és nem a társadalom hasznos tagjaként, ez a perspektíva nem engedi látni a valóságot.

A Baráthegyi TV egyik videója az SOS Gyermekfaluban tett látogatásukat mutatja be. Miért látogattak oda?

A nevelőszülővel nagycsaládokban élő gyerekek megtudták, hogyan segít egy vakvezető kutya, és ők, látó fiatalok, hogyan ajánlhatják fel segítségüket a vak emberek számára, hogy az valóban hasznos legyen. Egész évben segítő kutyákkal járjuk az országot. A gyermekfalu után terápiás és vakvezető kutyáinkkal csapatépítést tartottunk egy nagyvállalat vezetőinek, azután érzékenyítést fiatalkorú elítélteknek a miskolci börtön falai között mindezt egy hónapon belül. Rendszeresen elmegyünk iskolákba és vállalati meghívásokra, hogy a vakvezető kutyák témájával felvezetve a látássérültek, és azon túl is minden fogyatékossági csoporthoz tartozók megértéséért és elfogadásáért küzdhessünk.

Milyen érzékenyítésre van szüksége a látóknak?

A kecskeméti gyermekfaluban 40-50 gyerek várt minket. Még ki sem szálltunk az autókból, már a kutyákon lógtak és érzékenyítő önkénteseinken, Ervinen és Robin. Mindketten vakok, és ez a tény önmagában nagy érdeklődést váltott ki a gyerekek körében. Nyersen, őszintén kérték Robitól, hogy vegye le a szemüvegét, látni akarták a szemét, hogyan néz ki az, amivel nem lát. Azután a tárgyfelismerés során bekötött szemmel igyekeztek felismerni a kezükbe nyomott GPS töltőt, derelyevágót, miegymást. Kipróbálták, milyen vakvezető kutyával közlekedni bekötött szemmel. Tanulás, játék és irányítás a szakemberek évtizedes tapasztalatával, ezek jó aránya az érzékenyítés. A gyerekek és a felnőttek nyitottá válnak azáltal, hogy belehelyezkedtek a látássérültek élethelyzeteibe. Ez egy út, melynek során érzékenyebbé válnak, és jó néhányan készek lesznek a cselekvésre is. Meglepőek voltak a céges csapatépítések visszajelzései, melyek azt bizonyították, milyen hatékonyan javítják a munkatársak együttműködési készségét ezek az alkalmak, hiszen pl. a páros gyakorlatok során a bekötött szemmel közlekedő a másikra bízza testi épségét.

Mikor alakult az alapítvány és milyen eredményeik vannak?

2006 óta foglalkozunk vakvezető kutyák kiképzésével. Célkitűzésünk 2011-ben teljesült, 12 vakvezető kutyát képeztünk és adtunk át térítés nélkül vak emberek számára.

Tovább a teljes interjúra

Forrás: NÉPSZAVA