„Mi az autizmus?" - kezdi nulláról Győri Miklós, az ELTE Gyógypedagógia Pszichológia Intézetének oktatója. A kérdést azért fontos tisztázni, mert sokan hallottak róla, sokaknak van valami homályos képe a témáról, de rengeteg tévhit is kering róla. Csütörtök délelőtt van, és az Izabella utcában vagyunk az ELTE és a Magyar Pszichológiai Társaság közös rendezvényén, az "Igazság, Hazugság, Értelmezés"-en. Győri előadása az "Autizmus Dícsérete" címet kapta. 

Tényleg, mi is az?

Viszonylag frissen felfedezett rendellenességről van szól. 1943-ban jelent meg az első tudományos leírás az autizmusról. 

Egy Leo Kanner nevű gyerekpszichológus jegyezte. Tizenegy gyermek megvizsgálása után jutott arra, hogy van egy olyan fejlődési zavar, amit addig még nem írt le a tudomány.

Lényegében arról van szó, hogy az ember idegrendszere nem a megszokott módon (atipikusan) fejlődik. Egyes kutatók szerint ez az atipikus fejlődés már az anyaméhben elindul. Sokáig keringtek arról elméletek, hogy a hideg anyai magatartás, vagy egy gyermekkori trauma okozza, de ezt mára lényegében megcáfolta a tudomány.

Az autizmus gyógyíthatatlan, de nem kezelhetetlen. Egy atipikusan fejlődött idegrendszert nem lehet visszacsinálni és újraépíteni, viszont maga az idegrendszer egy fejlődőképes, tehát fejleszthető dolog. Megfelelő támogatással, kellő toleranciával és értő segítséggel komoly fejlődés érhető el.

(Ez utóbbi nagyon fontos. „A jó szándék önmagában nem elég" - mondja a professzor.)

Persze nem mindenkinél, ezt embere válogatja.

Három tünet

Az autizmus lényegében három jelenséget foglal magába.

Az egyik a társas helyzetekben mutatott atipikus viselkedés. Ez egy nehezen behatárolható, széles terület. Az enyhébben érintetteknek lehetnek jó kommunikációs készségei, és csak bizonyos helyzetekben viselkednek furcsán.

TOVÁBB A TELJES CIKKRE

FORRÁS: ORIGO.HU