Egy Down-szindrómás táncos elképesztő teljesítményeHír | 2014.11.22.
Az USÁ-ban élő Hema Ramaswamy tíz évesen, terápiás céllal kezdett táncolni, de a tánc a személyisége részévé vált: Az izmai erősítésére szolgáló mozgás a szenvedélye lett. A Down-szindrómás táncos 23 évesen mutatta be tehetségének és kitartó munkájának eredményeképp létrejött, csodálatos szólótáncát, amely azt is jelképezte, hogy immár a közösség teljes jogú tagja.
A Dél-Indiai Tamil Nadu tartományban – és az innen származók körében – hagyomány, hogy a lányok Bharata Natyam táncot tanulnak, és több éves, intenzív képzés után a legjobbak egy nagy nyilvánosság előtt bemutatott szólótánccal, az arangetrammal bizonyítják a klasszikus táncban való jártasságukat, a zene iránti kifinomult érzéküket, művészeti érettségüket és függetlenségüket. Általában erre a pontra tizenéves korban jutnak el, így ez egyfajta beavatási rítusnak, a felnőtt korba való átlépésnek is tekinthető.
- Tánc közben nagyon boldog vagyok – mondja sugárzó arccal, miközben gondoskodó nagynénik csapata segít neki felkészülni a fellépésre.
Ramaswamy arangetramja 2 és fél órás és 10 féle különböző táncból áll. Az egyik Krishnáról szól, aki kisgyerekként földet vett a szájába. A táncosok általában megpróbálják utánozni a kisded Krishnát, Ramaswamy azonban Krishnává válik. Ezután Krishna haragos anyjává lesz, aki piszkos fiára parancsol, hogy nyissa ki a száját. De ott nem földet talál, hanem bolygókat, csillagokat, galaxisokat – egy teljes belső kozmoszt. Ez az a tánc, ami könnyeket csal a közönség szemébe.
– Mindenkinek köszönöm, hogy eljött és segített nekem – mondja Ramaswamy az ünneplő közönségnek. – Nagyon boldog vagyok. További kellemes estét!
Az apja elmondja az egybegyűlteknek, hogy lánya számára ez több volt, mint egy táncvizsga: a közösség szemében ezen a napon vált teljes, érett egyéniséggé. Ramaswamy pedig új célja felé fordul: főiskolára szeretne menni.
Forrás: DOWN BABA
