Hogyan találkoztam a férjemmel? Egy helyi diszkóban, 2007-ben. Meghívott egy italra és táncoltunk. Utána meséltem róla anyunak. Az első randinkon ebédelni mentünk. Ömlött az eső, így meg kellett osztoznunk az esernyőmön – és megcsókoltuk egymást.

Steve egy jótékonysági bálon kérte meg a kezem, Bristolban. Megkérte a DJ-t, hogy állítsa meg a zenét, féltérdre ereszkedett, és a táncparkett közepén megkérte a kezem. Mindenki éljenzett, amikor igent mondtam. Augusztus 27.-én lesz a 30. születésnapom és nagy bulit csapok diszkóval, Steve pedig 35 éves.

Mit szeretek legjobban abban, hogy feleség vagyok? Szeretek feleség lenni, mert parancsolgathatok neki! Csak viccelek, igazából örökre megváltoztatta az életem és ez a legfontosabb dolog a világon.

Mit szeretünk együtt csinálni? Szeretünk eljárni a klubjainkba, edzőterembe és templomba, de igazából mindent.

Azoknak az anyukáknak, akiknek fiatal Down-szindrómás lányuk van, és a lányoknak is azt szeretném mondani, hogy mi is találkozhatunk a hozzánk illő férfival és élvezhetjük az életet. A Down-szindóma nem lehet akadálya annak, hogy megtegyük, amire vágyunk.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: DOWN BABA