Kezdjük talán azzal ,hogyan kerültél kerekesszékbe?

Pontos diagnózisom nincs, ismeretlen eredetű izomsorvadás az összefoglaló neve az állapotomnak. Ez az izomerő fokozatos gyengülését jelenti, Egészen pontosan tíz éves koromban kerültem mechanikus kerekesszékbe, majd tizennégy éves koromban megkaptam jelenlegi járgányomat.

Az emberek többsége ha meglát, gondolom, fél megkérdezni hogy mi történt veled...

Gyakran előfordul, hogy leszólítanak az utcán és érdeklődnek, de a Nem Adom Fel Alapítványnál többek között ez a fajta integrálás is a munkakörünkbe tartozik. Vannak érzékenyebb témák, de számomra nincs tabu. Elég közvetlen embernek tartom magam, így könnyen beszélgetek az állapotomról és az életemről szinte bárkivel.

A férfiak hogyan visszonyulnak hozzád?

Sok ember nem tudja elképzelni, hogy egy párt alkosson egy sérülttel, mert nem látják bennük a nőt vagy a férfit. Ezt el kell fogadnunk. Azonban nagyon sokan vannak, akik teljesen nyitottak. Hálás vagyok, mert úgy érzem, kedvelnek a pasik. Flörtölnek velem, közelednek, komoly kapcsolat is kialakult már pont úgy, mint más fiatal lánynál.

Egy kerekesszékes nő mennyire tud felszabadultan szórakozni, flörtörni, kapcsolatott kiépiteni a férfiakkal?

Azt gondolom, hogy mindenki rendelkezik bizonyos „sérültséggel”, egyfajta démonnal, ami hátráltatja az életben. A kerekes szék is ilyen, de csak a használójától függ az, hogy kihozza-e a maximumot az életéből vagy sem. Meg kell ragadni a lehetőségeket, ha megtalálnak minket, de fontos, hogy mi is kutassunk utánuk. Tudni kell elfogadni a segítséget is! A pasizás, a flört, az ismerkedés kicsit nehezebb, hiszen meg kell küzdeni a tipizálással, azzal, hogy be vagyunk skatulyázva. Ellenben azt gondolom, hogy a megfelelő hozzáállás, a pozitív kisugárzás, az igényes megjelenés elengedhetetlen a hódításhoz! Ezt tapasztalatból mondom!

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: REHABPORTAL