Állásinterjú. A többséget már a szótól is kirázza a hideg. Olyan helyzet ez, mint egy vizsga, amire készülni kell, de nemcsak a tárgyi tudásunk mérettetik meg rajta, hanem rengeteget nyomnak a latban a szociális képességeink. Annyira, hogy ezen áll vagy bukik sokszor, hogy megkapjuk-e az áhított pozíciót.

Vajon mit él át egy ilyen helyzetben valaki, akinek a kapcsolatteremtés és egyáltalán a társas szituációk jelentik a legnagyobb kihívást az életében?

A most következő kisfilmben, melyet a brit autisták társasága készített, egy autizmussal élő ember szemszögéből láthatjuk az interjúhelyzetet. A villódzó fényeket, az open office fojtogató zsúfoltságát és a rájuk meredő kíváncsi tekinteteket, amiket képtelenek viszonozni. Aztán ott vannak a záporozó frusztráló kérdések. A jelentkező fejében kínzó gondolatok motoszkálnak.

• Vajon őszintén el kellene mondanom, mik a gyengeségeim?
• Mit feleljek, amikor azt kérdezik, meséljek magamról?
• Mondjak el mindent?
• A munkaadó nem látja a képességeimet, csak az autizmusomat látja. A problémát látja.