Egy autista bőrébe bújvaHír | 2014.09.20.
Képzeld el, hogy egy üvegdobozban ülsz. Mindent látsz és hallasz, de bármi, amit reagálnál csak részben, vagy egyáltalán nem jut el a külvilágba. Ráadásul ismeretlen erők időnként alaposan megpörgetik a dobozt, és amikor végre leteszik, kóválygó fejjel próbálhatod összerakni újra, hogy mi van körülötted.
A fenti élmény mindennapos azok számára, akik autizmussal élnek, csakhogy ők sosem szállhatnak ki a dobozukból. Naoki Higashida, egy japánban élő autista fiú megpróbálja bemutatni, milyen az élet az üvegdoboz belsejében. Hihetetlen elszántsággal és konok kitartással sikerült elsajátítania egy olyan technikát, melynek segítségével írásban kifejezhetővé váltak a gondolatai, meglátásai. Ennek eredménye a magyarul 2013-ban megjelent Hát ezért ugrálok című könyv. Fejezetcímei olyan kérdéseket fogalmaznak meg, melyekkel egy autizmussal élő ember (pláne, ha gyerek) nap mint nap találkozik, s amelyekre Naoki előtt nem kaphattunk választ. Ilyen például, hogy tényleg utálja-e, ha megérintik, miért állítja sorba a játékait vagy miért ismételgeti ugyanazokat a cselekvésket újra meg újra.
Szinesíti a kötetet a szerző néhány saját meséje és egy novellája, mely bemutatja azt a mély magányt és érttlenséget, melyet mindannyian ismerünk, ám amely legtöbbünk életében csupán időszakos, míg egy autizmssal élő számára maga a mindennapi valóság. Ha elolvassuk a könyvet, hirtelen értékelni kezdjük saját életünkben az olyan magától értetődő dolgokat, mint az időérzék, a beszédre való képesség, a dolgok átlátására irányuló reális törekvéseink vagy az, hogy ki tudjuk fejezni dühünket, haragunkat, megbántottságunkat.
Forrás: KULTOGRAPHY.BLOG.HU
