A szomorúság az emberi lét elkerülhetetlen tapasztalata, természetes reakció a veszteségélményre. Manapság sok érzelmi problémára ráhúzzák a depresszió címkéjét, épp ezért fontosnak látják, hogy megkülönböztessük a klinikai depressziót az átmeneti hangulati hullámzástól.
Depresszív epizódnak minősül a legalább két hétig tartó depresszív hangulat és/vagy érdeklődés elvesztése majdnem minden tevékenységben. Emellett a tünetek között előfordulhat: súlycsökkenés vagy gyarapodás, az étvágy változásai, álmatlanság vagy nagyobb alvásigény, felfokozott mozgékonyság vagy lelassultság, érdektelenség, önvád, bűntudat, csökkent koncentrációs és döntési képesség, a halál gondolatával való foglalkozás. Ha ezek közül legalább négy jelen van, felvetődik a depresszió megléte.
Az általános nézet szerint a depresszió oka valamilyen negatív életesemény (pl. munkahely elvesztése, gyász stb.). Nem vitatjuk ezek szerepét, de figyelembe kell venni más tényezőket is. Biológiai szinten bizonyos kémiai ingerületátvivő anyagok – szerotonin, dopamin – csökkent aktivitása idézhet elő depresszív állapotot, bár az ok-okozatiság iránya nem tisztázott. Kimutatott, hogy bizonyos szomatikus betegségek, például a pajzsmirigyhormon alacsony működése is együtt jár hangulatingadozásokkal.
Pszichés síkon depresszióra hajlamosít a rendszeres negatív gondolkodásmód. Vannak emberek, akik állandóan negatívan értékelik önmagukat, jövőjüket. Gondolkodásukat torzítások jellemzik: sikereiket külső tényezőknek, kudarcaikat önmaguknak tulajdonítják, pozitív élményeiket bagatellizálják. Ez a torzított gondolkodás egy negatív eseménnyel találkozva kész táptalaj a depresszió számára.
Forrás: HÁROMSZÉK.RO