“De jó a fogyatékos embereknek!” Hír | 2015.07.03.
"De jó a fogyatékos embereknek!” Ezzel a számomra megdöbbentő mondattal lépett be a ház ajtaján Emma lányom az egyik napon. Nem akartam hinni a fülemnek. Gondoltam, csak valami félreértés lehetett, esetleg összekeverte a fogyatékos szót, valamilyen másik magyar szóval. Nem először fordulna vele elő. Gyorsan vissza is kérdeztem angolul: „Did you mean disabled people?”"Yes, disabled ones, they are awesome and I wish I could be as unique as they are”, hangzott a magabiztos és még megdöbbentőbb válasz.
Mire észbe kaptam volna, már ott is termett mellettem, és elkezdte bővebben kifejteni gondolatait. Furcsa volt ez a jelenet más okból is, mert normális esetben, mint majdnem minden gyereket, így Emmát is csak nagyon nehezen lehet rávenni, hogy meséljen az iskolában történtekről.
Ellenben aznap Emma sugárzott a boldogságtól. Látszott, hogy kiváló napja volt, tele élményekkel és mindenképpen meg akarta osztani azokat velem. Nagyon örültem, mert ritkán van ilyenben részem. Leültettem hát magam mellé és hagytam, hogy mesélje friss élményeit. Mint kiderült, az iskola ezen a héten éppen a fogyatékosok életének, mindennapjainak és nézőpontjainak jobb megismerését tűzte ki célul. A hét mottója az „egy nap az én cipőmben“ (a day in my shoes) volt.
Az iskola vezetése más és más fogyatékossággal bíró helyi embert, illetve azok rokonait, hozzátartozóit hívta meg, és a gyerekek fél napot tölthettek velük meglehetősen rendhagyó módon. Az iskola főépületében ugyanis 8 standon, 8 különböző fogyatékos személy mutatta be mindennapi életét, különleges képességeit, sőt volt ahol még kisebb játékokkal is színesítették történeteiket. Emma elmondása szerint, mindegyikük arról mesélt, hogy mivel tud többet, és esetleg mivel tud kevesebbet fogyatékosságából adódóan, a többi egészséges emberhez képest.
A gyerekek először találkoztak egy olyan férfival, akinek nem voltak végtagjai, viszont szájával gyönyörűen tudott írni és rajzolni. Ennél a standnál, hogy jobban megértsék a bácsi helyzetét, a gyerekeknek meg kellett próbálni szájukkal leírni egy szót, és tárgyakat mozgatni pusztán vállaikat használva. A másik asztalnál egy vak nénivel találkoztak, aki rádöbbentette a gyerekeket arra, hogy milyen fontos szemünk világának megőrzése, és egyúttal azt is megtanulták a gyerekek, hogy a vakok milyen “trükköket” használnak tájékozódásra. Emmának kifejezetten tetszett, hogy már vannak olyan okostelefon alkalmazások, amelyek pusztán hangutasításokon keresztül segítenek a vakoknak tájékozódni. A gyerekek el voltak ájulva a néni Braille billentyűzettel elátott speciális számítógépétől. Sőt, minden gyereknek volt alkalma megtanulni, hogy miképp kell leírni nevét Braille-írással.
Forrás: HELLO MAGYAROK!
