Testünk 212 csontja stabilitást és hatalmas teherbírást ad szervezetünknek. Ám negyvenedik életévünktől kezdve az addig stabil csonttömegünk csökkenni kezd. Egyeseknél sokkal gyorsabban történik ez. Ilyenkor már a legkisebb terhelésre is törnek a csontok, az oszteoporózisban szenvedők ezzel a bajjal küzdenek.

Most viszont új tudományos eredmények születtek, amelyek sokaknak reményt adhatnak. Sokáig úgy gondolták, hogy a csontok átvitt értelemben is merevek, rugalmatlanok. Azaz nem függenek a külső hatásoktól. Ám a berlini sebész, Julius Wolff és a pfalzi építészmérnök, Karl Culmann majdnem százötven éve komoly felfedezést tett. Mérföldkőnek számított a kutatásban az 1871-es esztendő tehát, amikor felismerték, hogy a csonttömeg a valóságban sokkal alkalmazkodóképesebb, mint azt addig hitték - írja a német Spiegel Online.

Ma már tudjuk, hogy a csontvázunk állandó egyensúlyt tart fenn a csontfelépítő és a csontlebontó sejtek között. Meghatározott érzékelősejtek, oszteociták mérik a csontban, hogy a különböző irányú terhelések során milyen erők lépnek fel. Ha kicsi a terhelés, akkor a test a felesleges ballasztot kidobja, azaz csökkenti a csonttömeget. Nagyobb terhelésnél viszont a felépítő folyamatok dominálnak.

Éppen ezért csontjaink megóvása sokban függ a helyes terheléstől is. Az oszteoporózis megelőzése szempontjából ezért a mozgás a legfontosabb tényező.

De fel lehet-e tartóztatni a túlzott csontritkulást? Jon Tobias, a Bristoli Egyetem reumatológia professzora úgy véli, hogy a csonttömeg csak a nehézségi gyorsulás négyszerese, azaz 4g gyorsulás fölötti terhelés esetén gyarapodik. (1g = 9,81 m/s2, azaz egy másodperc alatt a Föld gravitációs mezője 9,81 m/s sebességgel gyorsítja a tárgyakat bolygónk felszínén.) A 3g-nél kisebb terhelés viszont a csonttömeg veszteségéhez járul hozzá, 2g alatt pedig súlyossá válik a helyzet. Minél nagyobb erők hatnak, annál erősebb a csontfelépülés - nyilatkozta Georg Duda, aki a Julius Wolff Biomechanikai és Vázizom-regenerációs Intézet munkatársa a berlini Charité Klinikán.

Tovább az eredeti cikkre

Forrás: HÁZIPATIKA