Hallássérült gyerekként bekerülni a többségi iskolába, és úgy végigjárni az általánost, a gimnáziumot és a három egyetemet nem volt egyszerű. Ez nem sírás akar lenni, csak egyszerű tény. Közel huszonkét év alatt szereztem annyi tapasztalatot, hogy most már pontosan tudnám, mit mondjak a tanáraimnak. Mert ez is egy tanulási folyamat, a gyerek és a tanár részéről is.
Egy gyerek nem érti még a világot, gyakran egyetemista már, mire igazán felfogja, mi a segítség számára, hogyan működik fülek nélkül. Nem tud ellenérveket felsorakoztatni a tanár szavai ellen, mert egy felnőtt szava az ő szemében szent. Ezért ragadtam virtuális tollat, hogy üzenjek a tanároknak, akiknek az osztályába vagy csoportjába hallássérült gyerek kerül.
Kedves Tanító bácsi, Tanító néni, Tanárnő, Tanár úr!
Azért írok neked, mert szeretném, ha tudnád, mennyi minden múlik azon, hogy te hogyan állsz a hallássérült diákodhoz. Ha hiszed, ha nem, a te kezedben van az élete alakulása, rajtad is múlik, hogy milyen felnőtt válik belőle: szorongó, elnyomott, vagy öntudatos, határozott lélek.
Mindennap vele vagy, találkoztok, beszélsz hozzá, tanítod. Nem mindegy, hogyan teszed ezt.
Arra kérlek, próbáld megérteni őt. Azt a világot, amiben él, azt a világot, amit iskolásként még maga sem ért. Fogalma sincs még, mit is jelent hallássérültnek lenni, nem érti, miért más, mint a többi, miért működik másképp. Beszélgess vele erről. Kérdezd meg, hogyan ért téged a legjobban:
Ne szégyelld, hogy nem tudod elsőre, ez természetes és érthető, ettől nem vagy rosszabb tanár. De kérdezd meg a gyógypedagógusát, hogyan tudod leginkább segíteni őt, pontosan el fogja mondani neked. Ha nincs gyógypedagógusa, akkor hívj fel egyet, és kérd ki a véleményét. Olvass utána a hallássérülésnek, olvasd el a hallássérültek blogjait, és beszélj a szülőkkel arról, hogyan működik a gyerekük hallássérülten. Adj neki ennek megfelelően segítséget. Tudom, nehéz. Megpróbálok segíteni neked.
FORRÁS: VOUS.HU