Bowling, színes pöttyök, testépítő verseny – három út az inklúzió megértéséhezHír | 2016.08.06.
Mi a közös a bowlingban, a színes pöttyökben és egy testépítő versenyben? Mindhárom segíthet megérteni az inklúzió lényegét!
Shelley Moore az inkluzív oktatás gyakorlati értékeit kutatja. Úgy véli, hogy bár hazája, Kanada jól ismert az emberek sokféleségének elfogadásáról és a különbözőségek jó kihasználásáról, az inkluzív oktatás előnyeit és szükségességét mégis inkább csak az elvek szintjén ismerik, a gyakorlatban még mindig elég erős a szegregáció, a képességek alapján történő elkülönítés, különösen az értelmi lemaradással élő gyerekek esetében.
A kutató az alábbi videóban a bowling analógiájával magyarázza el, milyen értékeket hoz be az inklúzió az oktatásba.
A bowling lényege, hogy a felállított tíz bábuból a lehető legtöbbet kell feldönteni úgy, hogy egymás után két golyót guríthatunk végig a pályán. A legtöbb amatőr azon igyekszik, hogy a golyót a bábusor közepe felé irányítsa. Ilyenkor azonban a megcélzott középső bábuk dőlnek le, a két szélső reménytelenül állva marad. Ezt hívják 7-10 splitnek, és egy ilyen állást ledönteni a második gurítással szinte a lehetetlennel határos.
Ha a bábukat a gyerekek jelképének tekintjük, a golyót pedig a tanítás tartalmának, akkor könnyű megérteni, milyen problémákhoz vezet, hogy oktatásunk “középre céloz”: a két szélen ott maradnak azok a gyerekek, akiknek a legtöbb támogatásra van szükségük, és azok, akik a legtöbb kihívást igénylik. A második gurítással ugyan megcélozhatjuk még az egyik oldalt, de mindkettőt egyszerre már nem.
A profi bowlingozók azonban sosem céloznak középre. Csavarva, ívben küldik a golyót a bábuk közé, és azt használják ki, hogy a bábuk így egymást tudják ledönteni. Valójában éppen azokra a bábukra céloznak, amelyeket a legnehezebb ledönteni, mert egy ilyen gurítás dominóhatása képes az összes bábut elérni.
A pedagógusképzés arra készíti fel a tanárokat, hogy középre célozzanak, nem arra, hogy eljussanak a “nehezebben elérhető,” autista vagy Down-szindrómás gyerekekhez is. Pedig valójában arra a támogatásra, amit a “sor szélén” álló gyerekek számára fejlesztünk ki – a személyre szabott oktatásra –, mindenkinek szüksége lenne. Az, hogy ne középre célozzunk, nem csak a “nehéz bábuk” számára fontos, hanem minden bábu – és az egész meccs – szempontjából.
Forrás: DOWN BABA
