„Lábak nélkül, összenőtt ujjakkal születtem, ja és az orvosok nem akartak odaadni a szüleimnek. Na, mármost, rögtön az első mondatommal sikerült pár embert lesokkolni. De hát, ugye, minden kezdet nehéz.”- kezdi a bevezetőjében.

Először az idei GLAMOUR Women of the Year jelölésed kapcsán találkoztunk, a GLAMOUR olvasói Az év sportolónője díjra neveztek. Nagyon kedvelnek az emberek, ezt ugye érzed a mindennapokban is?

Valami miatt különlegesnek számít Magyarországon, ha valakinek nincs lába és bátran mer ezzel élni. Nem tekintek úgy magamra, mintha bármi extra lenne bennem. Itthon valahogy arra asszociálnak az emberek, hogyha valakinek nincs lába vagy kerekesszékes, akkor biztosan kéregető, hajléktalan.

Ennyire durva lenne a helyzet?

Nekem speciel még senki nem ajánlott pénzt az utcán, de az egyik barátnőmhöz, akinek a fél karja nincs meg és az egyik lába mű, tehát a teste egyik oldalán nincs végtag, odamentek és adtak neki pénzt. Ez egy kicsit megalázó.

Azért egy ideje arról is megy itthon a diskurzus, hogy ti parasportolók azért nem vagytok agyonfizetve. Anélkül vetem ezt fel, hogy a dolgokat összemosnám. De jelentsük ki, azért nem vet fel a pénz.

Most beszélnek arról, hogy az ép sportolók díjának a hetven százalékát kapnánk, hát, én összetenném a két kezem, ha ez igaz lenne! Múltkor nézetem pont, hogy egy EB bronzérem az épeknél körülbelül kétszáznyolcvanezer forintot ér. Én huszonötezret kapok érte. A tíz százalékát sem kapom meg! Ha itt olimpiát akarnak rendezni, nehogy már éhezzenek a parasportolók! (Fannit az Elte Ajtósi Dürer kollégiumában, ahol egyébként lakik, található Jaromír Söröző és kisvendéglő szponzorálja, azaz ott ingyen ehet, egyébként nem lenne rá pénze, hogy Budapesten lakjon és étkezzen is.) Ekkor még nem is beszéltem az étrend kiegészítőkről, amire nekünk ugyanúgy szükségünk van. Minden ugyanaz, mint az épeknél, csak nincs rá keretünk.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: KREATÍV.HU