Bár a magyarországi törvények tartalmazzák azokat a garanciális elemeket – a bíróságot sürgősségi gyógykezelés esetén 24 órán belül, a betegjogi képviselőt és a törvényes, vagy meghatalmazott képviselőt korlátozó intézkedések esetén haladéktalan értesíteni kell – amelyek a veszélyeztető illetve közvetlen veszélyeztető állapotú pszichiátriai betegek szabadságjogát védik, az elmúlt időszakban napvilágra került panaszok arra mutatnak rá, hogy a gyakorlatban mégsem teljesülnek maradéktalanul az előírt feltételek. „A pszichiátriai betegek kötelező intézeti kezelése a személyi szabadsághoz való jog korlátozása egyik legsúlyosabb esetének minősül” – hívta fel a figyelmet Kussinszky Anikó, az OBH jogi referense előadásában, amelyben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának a Vitek vs. Jones ügyben rögzített kiindulópontját hozta fel példaként, mely szerint „a kötelező pszichiátriai kezelés a bebörtönzésnél is súlyosabb szabadságkorlátozásnak minősül, tekintettel a kezelés során alkalmazott tudatbefolyásoló eszközökre, valamint a mentális kór stigmatizáló jellegére”.

„A panaszos 2008 augusztusában, az őt ért traumát követően fordult pszichiáterhez, és traumás élményeinek feldolgozásában kért segítséget, majd hónapokig járt ambuláns kezelésre” – olvasható az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 701/2010-es jelentésében. Az érintett személyt fél évvel később kifejezett tiltakozása ellenére a pszichiáter átvitette a pszichiátriai osztályra, a sürgősségi beutalót azonban csak napokkal később állította ki, hasonlóképpen a kórházhoz, amely a megengedett 24 óra helyett 72 óra múlva értesítette a bíróságot, amelynek igazságügyi elmeorvos szakértő bevonásával kötelessége elrendelni vagy megszüntetni a pszichiátriai gyógykezelést. „Magatartása nyugtalan, agresszív volt, pszichés állapotának zavara következtében saját életére, testi épségére, egészségére jelentős veszélyt jelentett” – tájékoztatott az esettel kapcsolatban a Dr. Diósszilágyi Sámuel Területi Kórház és Rendelőintézet főigazgatója, aki arról is beszámolt, hogy a beteg a felvételét követően továbbra sem volt verbális úton megközelíthető, ezért neuroleptikus gyógyszeres kezelésben részesült.

Szintén az ombudsmanhoz fordult beadványával az az asszony, akinek sürgősségi gyógykezelését háziorvosi beutalón keresztül testvére és annak leánya kérte 2009 augusztusában veszélyeztető állapota miatt. A Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórházban kezelt nő ugyan már egy nappal beszállítását követően fogadhatott látogatókat, azonban a bíróságot csak a beszállítást követő ötödik naptári napon értesítették, pszichodiagnosztikai tesztvizsgálatára pedig csak nyolc nappal később került sor, a négynapos munkaszüneti nap miatt ugyanis nem volt olyan pszichológus, aki rendelkezésre állt volna. Az ügy pikantériája, hogy az asszony lánya a kezelőorvossal folytatott konzultáción kifejezetten kérte, hogy hazaszállíthassa édesanyját, azonban a megjelölt napon a kórház állítása szerint senki sem jelentkezett a betegért. Ezzel némiképp ellentmond a páciens emlékezete, aki szerint bár valóban nem a lánya, hanem egy közelebb lakó másik rokon jelentkezett érte, vele azonban nem engedték haza – így a panaszos végül szeptember 22-én hagyhatta el az intézményt.

Tovább a teljes cikkre

Forrás: KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG